Ahogy a korábbi bejegyzésben írtam, végeztem az új regény negyedik fejezetének megírásával, és ezúttal is rá kellett jönnöm arra, hogy a korábban használt, papíralapú jegyzetelési módszerem most nem működik. Nyáron ugyanis a regény első harmadához hét fejezetnyi jegyzetet írtam, ezekből az első két fejezet esetében többé-kevésbé követtem őket, aztán rájöttem, kénytelen vagyok ezt elengedni. Persze néhány apróságot majd biztosan felhasználok belőlük, de azt hiszem, egészen más lesz most az írás folyamata. Talán idéztem már korábban Stephen Kinget, aki azt mondta, hogy nem ír story line-t, meg nem dolgoz ki sok mindent, hanem hagyja, hogy a történet alakuljon. Persze, az a “néhány” ezer oldal, ami mögötte van, azért nagyban megkönnyíti ezt, avagy az “évek meg a rutin” működik, de kezdő íróként szerintem ezért ő is gyűjtögetett mindenfélét a regényekhez. Ezzel én is így vagyok, de az elmúlt két fejezet írása közben én is azt tapasztaltam, hogy inkább csak próbálom követni a szereplők logikáját, és tovább írom a történetüket. Az persze világos, hogy hova kell eljutni a 6. (vagy talán a 7.) fejezet végéig, de a közte lévő út most nincs olyan szépen kikövezve, így lehetőség van letérni az ösvényről…bár talán ebben a mondatban sok volt a képes beszéd. A lényeg, hogy azért ha lassan is, de azért haladok az írással. Ez amúgy azt is jelenti, hogy nem jut időm olvasni, ami kicsit zavaró, de hát valamit valamiért. Azt hiszem a kézirat nem lesz kész idén, de azért nem haladok rosszul.