A Csengőfrász írásakor sokáig azon aggódtam, hogy vergődök át a “töltelék” fejezeteken. Ez azt jelenti, hogy az első 4 megírását nagyon élveztem. Az utána lévő fejezetek szép lassan csordogáltak, hogy minden szereplő eljusson oda, ahol az események összeérnek, míg az utolsó részek megint csak könnyen íródtak, hiszen egyre érdekesebb volt megírni a végkifejletet.

Ami ezt a második regényt illeti, az olvasói visszajelzések alapján eddig is meglehetősen izgalmasra sikerült megírni a cselekményt, de úgy érzem, most, a 10. fejezet után érek arra a pontra, amire az írás kezdete óta várok. A 11. és a 12. fejezetet szánom a cselekmény egyik legfontosabb részének, szóval ezt a kettőt nagyon alaposan kell megírni. Amúgy a 97. kézirati oldalnál járok.

Ezt valamivel több, mint két hónap alatt sikerült megírni, így azt remélem, hogy 4 hónap alatt meg tudom majd írni a regényt. Ehhez persze az is kellett, hogy januártól azért többé-kevésbé foglalkozzak a háttérrel, kutatómunkával, tervezéssel, de azért még ne igyunk előre a medve bőrére. Sok van még hátra.