Ahogy korábban írtam, a regény szekere igen döcögősen indul be, de erről már többször is írtam. Rákérdeztem a kiadónál, hogy van-e valami terve a Csengőfrász népszerűsítésével kapcsolatban, amire lényegében azt a választ kaptam, hogy egy könyvvel nem lehet megváltani a világot. Pedig igen. Erre a Máglyatűz a tökéletes példa, aminek most épp az angol nyelvű kiadásán dolgoznak. Minden esetre én megteszek minden, és elképzelhető, hogy pont egy apró lökés kell csak. Ezt pedig egy könyves beszélgetés szolgáltatja majd. Erről egyelőre nem mondok többet, kövessétek az oldalt, és tegyétek szabaddá magatokat február 7-én, délután.

Ahogy azt a Facebookon láthattátok, megkaptam a kutatási engedélyt az ÁBTL-be, ahova a hónap utolsó hétfőjén megyek majd először. Ugyanezt a kutatási engedélyt megkértem a Hadtörténeti Levéltárba is, ugyanis a második regény elsősorban a hadsereghez, illetve az ún. Katonapolitikai Osztályhoz fog kapcsolódni. Erről majd írok valamikor a közeljövőben. Mivel két helyen is kell majd némi háttérmunkát végezni, valószínűleg ez sem lesz gyors munka. Épp ezért sem értem a kiadót, hiszen a Csengőfrászhoz is rengeteg aktát és könyvet kellett végigböngészni, hogy az hiteles legyen. Az olvasóknak most már van elvárásuk a folytatás kapcsán. Így nem lehet összecsapni a kutatást, tervezést. Szóval idén senki ne várjon új regényt. És hogy mennyit számít az, hogy a regény tényleg hiteles lett, arra szolgáljon például a Moly-on ma megjelent, friss olvasói vélemény.

“Még a Molyon néztem ki magamnak nem sokkal a megjelenése előtt ezt a könyvet, és tavaly az Ünnepi Könyvhéten sikerült beszereznem, amikor hazalátogattam Budapestre. Többször jártam a Terror Házában, az Andrássy – Sztálin – út 60-ban, legközelebb az angol párommal tervezek ismét ellátogatni. Kár, hogy ő nem olvashatja el ezt a könyvet, nyelvtudás híján. Az 1950-es év. Apum ebben az évben született, a könyvben szereplő dátumok után hónapokkal, vidéken. Még ő sem érthette akkor, mi történt, hogy történt, de nálam, aki a Kádár-korszak alkonyán született, még ő is jobban értette annak a kornak a miértjét. Én nem értem, még most sem, átérezni sem tudom, de ez a történet közelebb hozott mindahhoz, ami közel 70 éve történt, szülővárosomban, Budapesten. Tetszett, hogy több szemszögből került bemutatásra a cselekmény, és a végén a csavar lepett meg legjobban. Köszönöm, hogy elolvashattam.
A könyv vége felé pedig magam is megbontottam egy üveg vörösbort, ha már annyira jól esett iszogatni az elvtársaknak!”