Mielőtt belevágnék a következő részlet közreadásába, szokás szerint megosztom, hogy is állok most. Több hónap után újra nekifogtam a kézirat átolvasásának és kijavítottam benne az apróbb hibákat. Persze bizonyára egy hozzáértő szerkesztő tudna még mit faragni rajta. Az első öt fejezet egyfajta bevezető, majd a következő öt talán kicsit kevésbé pörgős, de szerintem a 11. után igencsak izgalmas.

Továbbra is sokat agyalok a kiadáson. Sajnos el kell fogadni, hogy az elsőkötetes szerzőknek nem túl sok esélye van bekerülni egy nagyobb kiadóhoz. Ilyenkor marad a szerzői finanszírozás, amiről szintén írtam már. Találtam is egy kiadót, ahol van szerkesztés, borítóterv, terjesztés, de mindez nem olcsó. Az erre szánt “fölösleges” pénzem viszont kevés, így arra jutottam, hogy meg kéne próbálni támogatást szerezni azoktól az intézményektől, akikkel korábban valamilyen kapcsolatba kerültem, mint pl az Állambiztonsági Szolgálatok Levéltára, esetleg a Nemzeti Emlékezet Bizottság vagy a Recski Szövetség. Mondjuk sok reményt nem fűzök hozzá, de ki tudja.

No, de akkor térjünk a lényegre. Múlt héten leírtam, mi is az a környezettanulmány, és a cselekmény megkívánta, hogy írjak egyet. Amit alább olvashattok, az egy valódi irat, melyet persze kicsit átírtam, de az eredeti nem sokban különbözik. A helyesírási hibák szándékosak, hisz akik készítették a jelentéseket, gyakran nem voltak a helyesírás bajnokai. Akkor tehát jó olvasgatást…és ha tetszett, ér megosztani, de ha a kiadásban tudtok segíteni, akkor is bátran keressetek.

Jelentés.

Budapest. 1950. március.2–án.

A kapott utasítás értelmében környezettanulmányt készítettem Forgácch Alfonzról, és az alábbiakat jelentem.

Forgách Alfonz, /Budapest, 1927. anyja: Kelemen Aranka, nőtlen, katona nem volt, vegyészmérnök hallgató/ Budapest, VIII–ker, Nap utca 19. sz. II–em 14.ajto.

Nevezett polgári családból származik, apja gépészmérnök, anyja háztartásban dolgozott. A jelenlegi lakása két szoba társbérletből áll. A lakás közepesen van berendezve. A fenti lakásban együtlakik Benke Gáborral, akivel együtt tanul az egyetemen.

Forgács Alfonz az elemi iskolai tanulmányait Budapesten végezte el. Majd felsőbb iskolai tanulmányait meg kelett szakítani a II–világháború miatt. Az ostrom idején szüleivel együtt voltak a Budapest, II–ker, Fő utca 11. sz. ház óvóhelyén. Velük volt a ház jelenlegi házbizalmija is, aki már kb. 18. éve lakik abban a házban.

Az ostrom elmúlta után folytatni kezdte iskoláit, és jelenleg vegyészmérnöki képzésben vesz részt. Igen jól tanul és igen szorgalmas hétköznapi szabadidejét állandóan és rendszeresen tanulással tölti el, bár vannak olyan megnyilvánulásai, hogy most ebben a rendszerben jobban járt volna, ha gépészmérnöknek tanult volna, mivel jobban eltudna helyezkedni. Az egyetemi évfolyam társai közül főleg Ortó Ferenc /:Budapest, 1929. Berti Ella:/ és Szollár József /:Budapest, 1929. Supka Mária:/ tartozik a baráti körébe. Ortó értelmiségi származású, Szollár jómódú középparaszt család sarja, s meglehetős klerikális beállítottságú.

A Fő utcai házbizalmi elmondása szerint Forgács egy olyan egyén aki elkényeztetve lett fel nevelve, és mivel egyedül van, szülei mindig igyekeztek neki mindent megszerezni, ami tőlük telhető volt. A felszabadulás után apja sokáig munkanélküli volt, így egy ideig helyzetük rosszra fordult, olyan anyagiak között voltak, hogy nem egy alkalommal a házbizalmi adott pld. zoknit Forgách Alfonznak, hogy iskolába tudjon menni. Édesapja hamarosan elhelyezkedett a Weiss Manfréd gyárban, attól kezdve lényegesen megjavult a helyzetük. Forgács jelenlegi lakhelyére egy éve költözött.

Nevezett a múltban semilyen politikai pártnak vagy szervezetnek tagja informátoraim szerint nem volt. A nyilasok uralomra jutása alkalmával a Fő utcában lakó házmester erőszakoskodni kezdett a ház lakóival, és éreztetni próbálta nyilas hatalmát, s erre közte és Forgács apja között erős nézeteltérés volt.

Jelenlegi lakhelyének házbizalmi elmondása szerint, nevezett személy csöndes, visszahúzódó magatartású. A házban gyűléseken megjelenni nem szokott, de ettől eltekintve, ha kapudíszítésnél dekorációs anyagra van szükség, ahhoz minden alkalommal hozzá szokott járulni. A házbizalmi felesége beakarta Forgáchot a körzeti MSZT[1] tagjai közé venni, azonban azzal tért ki ez alól, hogy ő az egyetemen végez társadalmi munkát és nem lép be. Mivel látta a házbizalmi felesége, hogy kitérő magatartást tanusít, tovább nem érdeklődött.

Hetente egy–két alkalommal vendégek jönnek hozzá, akikről úgy tudja, hogy Forgách iskolatársai. Ilyenkor általában a tanulmányaikról folytatnak beszélgetést. Neveket a házbizalmi nem tudott, mindössze annyit mondott el, hogy egyikük szinte minden héten eljön. Alacsony, szemüveges, kicsit szeplős férfi, rövidre nyírt szőkés haja van. Informátorom szerint egy alkalommal szemtanuja volt, hogy Forgács egy pisztolyt mutatott meg a vendégeknek. Erről mást nem tudott kideríteni. Nevezett szórakozása, hogy vasárnaponként ki szokott menni a Budai vagy a Pilisi hegyekbe túrára, ezen alkalmakkor a szobatársa, Benke szinte mindig otthon marad. Volt olyan alkalom, hogy látta őt a házbizalmi a Hűvösvölgyi állomáson két fiatal nő társaságában, akik öltözetüknél fogva vele együtt mentek túrára a hegyekbe. Ugyancsak vele szokott menni egy fiatalabb tanuló is, de fentiek nevét informátorom azonban nem tudja. Kialakult baráti köre a házban nincs. Külföldi rokonairól, és kapcsolatairól környezetében nem tudnak.

A lakás tulajdonosa, dr. Hegyi Károly, orvos (Budapest, Pannónia u. 30. III. 1.) havonta egyszer jön fel a lakásba, ilyenkor vendégek nincsenek jelen.

Közönséges büncselekmény miatt nyilvántartva nincsen, Államvédelmi nyilvántartásunkban nem fordult elő. Adataimat környezetében, illetve a Műszaki Egyetem vegyészmérnöki tanulmányi osztályán szereztem be.

Verok László, áv. alhdgy.

[1] Magyar-Szovjet Társaság