“…nagyon köszönöm levelét, nagyon érdekesnek tűnik a javasolt kézirat! Szeretettel várom, amint elkészült, hogy elolvashassuk.”

E sorok után gondolom nem kétséges, hogy nekikezdtem a kézirat átolvasásának. Már majdnem a harmadánál járok, és persze néhol fogom a fejem, mennyire értelmetlen mondatokat írtam le korábban. Általános tapasztalat, hogy túl gyakran használom a “hogy” kötőszót (ebben a mondatban is már kétszer szerepel), illetve más “töltelékszavakat”. Így az első öt fejezeten elsősorban stilisztikai változtatásokat eszközöltem.

A cselekmény tekintetében eddig egyetlen pont volt, ahol Rolf egy kicsit markánsabb javaslattal állt elő, az egyik szereplő kapcsán, mert szerinte a vonatkozó jelenetben nem eléggé életszerűek a reakciók. Ez konkrétan a harmadik fejezet, melyben Szabados százados felkeresi a pszichológusát. Rolf utóbbiról nem sokat tudott, aztán elmondtam, hogy mit is kell tudni a terápiáról, illetve hogy ez szakmailag is megfelelő, így kettőnk álláspontja végül középen találkozott, és született egy mindenki számára elfogadható megoldás.

A terv tehát az, hogy az összes javítást elvégzem a következő két hétben, aztán pedig reménykedhetünk, mert végre van egy ígéretesnek tűnő kiadói válasz. 🙂