Az előző bejegyzésben közzétettem egy rövid részletet a második fejezetből, mely elsősorban Rákosi Mátyás egy reggelét mutatja be. Mikor nekiálltam a kutatásnak, elég hamar belefutottam, Kő András és Nagy J. Lambert Levelek Rákosihoz című könyvébe.
Borzasztó tanulságos olvasmány, és számomra leginkább az volt a megdöbbentő, hogy az emberek borzasztó naivitással fordultak a főtitkárhoz. A levélíróknak kétségük sem volt afelől, hogy a nép bölcs vezére segíteni fog nekik, és el sem tudták róla képzelni, hogy egy zsarnok diktátor. Elképesztő dolgokat kértek tőle, felkérték keresztapának, de megkérdezték, hogy mi a véleménye a megkeresztelésről, és apró-cseprő dolgokban is tőle vártak segítséget.
Ahogy olvastam a könyvet, nyilvánvalóvá vált, hogy néhány eredeti levelet be kell illesztenem a szövegbe. Az egyik levél írója, az ÁVH kegyetlenkedéseit jelenti Rákosinak, és meglehetős naivitásról (műveletlenségről?) tesz tanúbizonyságot.
“Kedves Rákosi elvtárs!
Kommunista kötelességemnek tartom, hogy kijelentsem, hogy a népi demokráciának ártanak azok, akik úgy cselekszenek, mint a homoki (Homok, Tiszaföldvár mellett) Tanács, ahol a kitelepített, öreg és beteg embereket éjszaka beidézik és minden különös ok nélkül véresre verik őket. Nem engedik meg azt se, hogy a kitelepített emberek boltokban vagy a piacon vásároljanak, se élelmiszert, se tüzelőszert. Azt hiszem, helyes volna, ha kivizsgáltatná az Elvtárs az ilyen visszaéléseket.
Elvtársi üdvözlettel,”
A második levélhez pedig nincs nagyon mit hozzátenni. Ez mindennél jobban jellemzi azt a kegyetlenséget és kíméletlenséget, amit az ÁVH folytatott. Számomra megrendítő volt elolvasni az alábbi levelet:
“Kedves Rákosi pajtás!
Fájó szívvel, kisírt szemmel írjuk kishúgommal együtt mind a ketten ezt a levelet. Mert már két hete elmúlt, hogy az édesanyánkat és az édesapánkat elvitték egy autóban. Azóta se enni, se aludni nem tudunk. Nem tudjuk, hol vannak, miért nem jönnek már haza. A bátyáink katonák. Az idősebbek férjhez mentek. Nincs, aki törődjön velünk. Kedves Rákosi pajtás, segítsen rajtunk. Sürgősen! Mink tízen vagyunk testvérek. Édesapánk neve: Gaál József. Édesanyánk leánykori neve: Deés Terézia.”
Ami a legszörnyűbb, hogy természetesen a levél válasz nélkül maradt.