Ahogy a múlt héten megígértem, következzen egy rövid részlet a második fejezetből. Előbb azonban egy rövid áttekintés azok kedvéért, akik nem követik a regényírás folyamatát. Jelenleg a 8. fejezeten dolgozom (a 18-ból), és ma addig nem fekszem le, amíg be nem fejezem, de legkésőbb holnapra elkészül. Ez számokban kifejezve 39 662 szót és 262 739 leütést jelent. Ennek tehát körülbelül a kétszerese lesz a kézirat vége. Még sok van hátra…de időm van, és a lelkesedés még mindig töretlen.
A második fejezet elsősorban Rákosi Mátyásról szól, aki szinte alig jelenik majd meg a cselekményben, leszámítva ezt, illetve egy későbbi fejezetet. No, ne is várjuk tovább, csapjunk bele. A dőlt betűvel szedett sorok ténylegesen elhangzott beszédekből származnak.
“A szobalány elsietett, Rákosi pedig maga elé tette a jegyzettömböt. Egy átfogó gondolattal kéne kezdeni, morfondírozott. A szocializmus felszabadítja és meghatványozza a dolgozó nép teremtő erejét. Elsőre elég hatásosnak tűnt. Vagy jobban kéne kötődnie a sztahanovistákhoz? Leírt egy mondatot, majd kihúzta, és újrafogalmazta az egészet. Csak a szocializmusban lehetséges a sztahanovi munkamódszer, amelyben a munkás egyéni gazdasági érdeke, életszínvonalának és keresetének emelése egybevág a köz érdekével, a szocializmus építésével. Sokkal jobban tetszett neki, bár talán ez első mondat is elég jó ahhoz, hogy felhasználhassa később.
A szobalány eközben megérkezett a reggelivel. A gőzölgő velős rántottát letette Rákosi elé, mellé helyezett két kiflit, és a tejeskávét. Finoman meghajolt, majd kisietett az étkezőből. A főtitkár szerette a hasát és ezt nem is rejtette véka alá. A szakácsnője e tekintetben külön kincs volt számára, mert nem csak jól, de nem utolsó sorban bőségesen is főzött. Ennek ellenére a rántotta pillanatok alatt elfogyott, a kiflivéggel pedig még a tányért is kitörölte.
A reggeli végeztével Rákosi felmarkolta a papírokat, majd az órájára pillantott. Alig múlt el hét óra, de képtelen volt tovább otthon ülni. Felkapta a kabátját, kisietett a házból, és örömmel látta, hogy Anti már bent ül a volán mögött, és elkezdte melegíteni a motort. A sofőr kiszállt az autóból és Rákosi elé sietett, kinyitva neki a hátsó ajtót.
– Rákosi elvtárs, Boda elvtárs azonnal itt lesz, csak egy utolsó eligazítást tart.
Csak valami kelletlen morgást kapott válaszként. Szerencsére amint becsukta az ajtót, megpillantotta az őrség parancsnokát, amint hosszú léptekkel siet feléjük. A magas, széles vállú fiatalember egyenruhája patyolat tisztaságú volt, oldalán egy szolgálati 7.65-ös lógott, tányérsapkáját szorosan a hóna alá szorította.
– Jó reggelt, Rákosi elvtárs, és elnézést a késésért! – ült be az anyósülésre a tiszt.
– Rendben van, de most már induljunk – dörmögte Rákosi.
Boda ellenőrizte a pisztolyát, és az ajtóba rögzített gépfegyvert is. A kesztyűtartóból kis URH rádiót vett elő, és beállította rajta a megfelelő frekvenciát.
– Indulhat az előőrs! – szólt bele az adóba.
Kis idő múlva két másik fekete autó gurult ki a szomszéd telek garázsából. A három kocsi első ránézésre teljesen ugyanolyan volt, és csak az alapos megfigyelő vehette észre az apróbb különbséget a kerekeken és a dísztárcsákon.
Az első autó kigördült a Lóránt utcába, Rákosiék közvetlen mögéjük soroltak be, s a konvojt a hátsó biztosító kocsi zárta. Az utca végén álló két őr felhúzta a sorompót, és az előőrs kifordult az Istenhegyi útra.”
Nos, ha már elolvastátok, egy valamiben segíthettek nekem. Az oldal elérése nem túl acélos. Ez azért van, mert aki kezdetben “lájkolta” az oldalt, de nem olvasta a bejegyzéseket, az elől a facebook szép lassan elrejtette az oldalt. Tehát.
Ha tetszett a bejegyzés, kérlek kedveld a regény facebook oldalát (https://www.facebook.com/%C3%81VH-reg%C3%A9nyek-1527955040762760/). Ezt a bejegyzést is a fenti oldalon kedveljétek, függetlenül attól, ki osztotta meg. És ha még többet akartok segíteni, akkor osszátok meg az ÁVH regények oldalát, vagy ezt a bejegyzést. Köszönöm a segítséget, elvtársi üdvözlet! D.
1 comment on Második fejezet – részlet
Comments are closed.