Kivételesen már ma kész az új bejegyzés, nem kell hétfőig várni. 🙂
Először arról akartam írni, hogy milyen nehéz is elkezdeni egy fejezetet. Ugyan a füzetemben minden le van írva, ami az adott részhez szükséges, mégis sokat tipródom azon, mi legyen a nyitójelenet. Épp ezért néha napokig nem írok semmit. Aztán ha végre elkezdtem, akkor már gyorsan haladok, és egy hét alatt meg tudom írni a fejezetet.
Ennek kapcsán viszont érdemes pár szót szólni a tervezésről. Tavasszal 14 fejezethez írtam vázlatot (a tervezett 18-ból), és visszaolvasva őket, az első hét fejezet többé-kevésbé megfelel mindannak, amit korábban leírtam. Csak apróbb eltérések adódtak, például egy szereplő nem az Épületelem-gyártó Vállalatnál dolgozik, hanem mellékállásban a Bábszínházban díszletépítő. Vagy egy jelentés nem közvetlenül az egyik főszereplőhöz jut el, hanem annak főnökéhez, de ezek apróságok. Az egyetlen komoly változtatás a cselekmény “újradátumozása” volt.
A regény ugyanis 1950. február 25-én kezdődik. Ezután megírtam a második és harmadik fejezetet, és csak utána néztem meg, hogy 25-e milyen napra esik. Ez történetesen szombat volt, és utána elég nehezen lehetett magyarázni, hogy a szereplők munkába mennek, így újra kellett gondolni a dátumokat. Ezt követően átolvastam a soron következő 7 fejezet cselekményét, és már most látom, hogy pár dolgot meg kell változtatni. Sok helyen utaltam a Rajk-perre, de közben rájöttem, hogy egy másik, korabeli ügy sokkal inkább illik a cselekmény idejéhez. Terveztem egy történetszálat az útlevél üzérkedés kapcsán, de lehet, felesleges az egész. Szóval most sok mindent próbálok átgondolni, és akkor holnap-holnapután nekiugrom a 8. fejezetnek is.