Ha valaki követi az olvasmányaimat a molyon, az tudja, hogy odafigyelek a kortárs krimiszerzők munkájára. Kíváncsi vagyok, ki, mit ír, és persze erről megvan a saját véleményem. Persze van az mondás, hogy a vélemény olyan mint a s.g.ly.k, mindenkinek van, de senki nem kíváncsi a másikéra. De ami ennél is fontosabb, van a vélemény és van az ítélkezés. Az előbbi lehet konstruktív, az utóbbi nem.

Ha válaszolni akarok a feltett kérdésre, akkor a válasz egyértelműen az, hogy igen. A kérdés már csak az, hogy hogyan fogalmazol meg kritikát, és azt hogyan fogadja a másik fél. N. Nagy Zoltánnal való barátságom pont így indult, hogy leírtam neki, mi az, ami nem pontos a Keselyűben, és bár nem sok ilyen volt, de arra felhívtam a figyelmét. Hidas Bencével sokkal kritikusabb voltam, és úgy éreztem néhány dolog nem logikus az És mindent betemet a hó könyvében. Aztán elindult egy párbeszéd, és a több, ahogy mondani szokták, történelem. A kritika fontos, a konstruktív kritika még fontosabb. Ettől lesz jobb egy kézirat, és végső soron ettől lesz jobb a műfaj. A Vadászat kézirata pont ezért futott át néhány kritikus, a krimihez, vagy épp a történelemhez értő kézen, hogy a hibákat orvosoljuk. Sokat lendítene a zsáneren, ha a szerzők nem a saját elefántcsonttornyukban ülnének, a (számukra) tökéletes kéziratokon. Tapasztalat, hogy a kiadók és a szerkesztők már nem nyúlnak bele olyan mélyen a szövegbe, viszont a szerzők segíthetik egymást. Nem nevezném ezt írói műhelynek, de vagyunk páran, akik megosztjuk egymás közt a kéziratokat pont a fentiek miatt. Ez nem hiúsági kérdés. Ha a kritika hozzásegít egy szerzőt, hogy jobb legyen a szöveg végső változata, az mindannyiunk sikere.

És mielőtt túlságosan úgy tűnne, hogy feltaláltam a spanyolviaszt, és nálam van bölcsek köve: nem, én sem vagyok tökéletes és az én véleményem sem biztos, hogy minden szempontból valid. Ugyanakkor egy műfajon belül (nevezetesen a krimi kapcsán) az tud kritikát megfogalmazni, aki ismeri a műfajt. Aki sokat olvas, sok szerzőt, az jobban ismeri majd a műfajt, és a nagyobb rálátás segít pontosabb értékeléseket adni. És aki követ a molyon, hogy erre törekszem. Valószínűleg ez is lehet az egyik oka annak, hogy “tartanak tőlem”, mert túlságosan is szőrszálhasogató vagyok, de hiszem, hogy ez megéri.

Mindezt azért írtam le, mert a moly-on belefutottam egy szerzőbe, aki kevésbé fogadta jól, hogy rávilágítottam a szövege néhány kérdéses részére.

És végül, hogy illusztráljam, mennyire fontos, hogy a kézirat úgy kerüljön a kiadóhoz, hogy az már sok értő kézen átment, alább a szerkesztőm levelének egy részlete, aki “privátban” elolvasta a Vadászatot, de hivatalosan is ő fogja majd szerkeszteni. “A fentiektől függetlenül a regény összességében szerintem teljesen rendben van, izgalmas, a korábbiakhoz képest is hiteles, vagy inkább még hitelesebb (úgy értem, amikor olvasom, elhiszem, hogy ez egy 1950-ben élő ember), a <törölt> vonal is érdekes feszültséget ad a cselekménynek, meg az ÁVH-rendőrség együttműködés is.” Egy szót töröltem, mert az spoiler lenne. 🙂