A legtöbb oldal már december közepén megosztja a legjobb könyveket, holott még van bőven az évből. Én ezzel kivártam december majdnem utolsó napját. Először is saját magam felé volt egy könyves vállalásom: minden nap olvasni, plusz 50 könyv és 20 000 oldal egy év alatt. Bár a Moly-on minden nap jelöltem az olvasást, de be kell vallanom, hogy volt pár nap, amikor egyszerűen nem sikerül kipipálni a napot. Ettől függetlenül az év 95%-ban biztos, hogy olvastam, ami talán belefér, és azt hiszem, messze az országos átlag fölött vagyok. Az 50 könyv az vitathatatlan, a 20 000 oldal viszont nem egészen. Idén sok időt fordítottam írásra, ami értelem szerűen az olvasás rovására is ment, így némi szerencsével teljesítettem ezt a limitet, ugyanis elég sok képregényt fogyasztottam, és a 600 oldal ebben az esetben nem vethető össze mondjuk egy Stephen King kötettel. Ennek ellenére sem érzem azt, hogy szégyenkeznem kellene. Úgy vélem, az tud jól írni, aki elég sokat olvas mellette. Avagy sokat segít. Ha csak annak a kis közösségnek mutatok példát, akik követnek, már megérte ez az egész.

Az idei könyves listám is teljesen szubjektív, nem (csak) idei megjelenések szerepelnek benne, és leginkább az én ízlésemet tükrözik. Ezeket a könyveket csupán azért teszem közzé, hátha másnak is kapóra jön valami a jövő évre. Tehát.

Az idei évet azzal kezdtem, hogy szinte egyvégtében elolvastam Neil Gaiman Sandman képregénysorozatát. Nehéz lenne bármit is mondani róla, annyira sokrétű és szerteágazó mű. Victor LaValle Fekete Tom balladája egy lovecrafti történet, és eléggé megosztja az olvasókat. Nekem nagyon tetszett a hangulata, szerintem hű maradt az alapanyaghoz, tehát az eredeti novellához (Red hook). Jo Nesbo Éjszakai ház című kötete szintén megosztó alkotás lett, van, aki nem tudja hova tenni, hogy ez mi volt, mások is szidták, de én megláttam benne valami zseniálisat, feltéve ha nem horrorként tekintünk rá. Terry Pratchett Pénzcsináló regénye a Korongvilág sorozat 36. regénye, és minden elemében hozza a szerző stílusjegyeit. Ekkor még nem érződött Pratchett Alzheimere, szóval az előzmények ismerete nékül is el lehet olvasni. Mivel öt könyvet szoktam kiemelni, ezért az utolsó legyen Boros Botond A markoláb című regénye, ami krimi, bár nem szokványos, kicsit horror, kicsit thriller. Kiváló hangulata van, és remélem, egyszer lesz folytatása.

Az alábbi könyvek szintén benne vannak az idei legjobbak között: Gervai Andás: Akiket elárult a hazájuk, N. Nagy Zoltán: Madárember, a Metro 2033 képregény változata, és a Magyar rocktörténet képregény.

Akad néhány csalódás is, ilyen volt Jo Nesbo Vérholdja, ami nagyon sok embernek az év krimije, de nem nekem. Jozef Karika Fergeteg kötete pocsék volt, a Hasadék után nagyon középszerű. Terry Hayes egekbe magasztalt Nevem: Pilgrimje is hosszú és unalmas volt. Sokszor megfogadtam, hogy nem olvasok Michel Bussitől semmit, aztán a Gyilkos idő után ez hatványozottan igaz.

Ha érdekel, miket olvasok, kövessetek Moly-on, ott minden kötetről írok.