Ha már olvastátok ezt a blogot már januárban, akkor emlékezhettek rá, hogy januárban elhatároztam, hogy igyekszem minden nap olvasni, és szerencsére a moly.hu oldalon ezt jelölni is lehet, sőt, még egy plecsni is jár majd érte. Nos, eddig 361-szer jelöltem be, hogy olvastam…és bevallom, ez a szám valójában kb. 5-7 nappal kevesebb. Volt, amikor csak éjfél előtt jutottam el egy könyvig, de olvastam túrázás közben, hétköznap és hétvégén. Szóval talán ez egy kis csalás, de mégis egy olyan kezdeményezés, amit érdemes követni. Sőt, az évi kb. 360 napnyi olvasással gyanítom, benne vagyok a társadalom egy százalékában, sőt, talán még egy ennél is szűkebb rétegben.

Ami az olvasási teljesítményt illeti, bár még nem zárult le az év, sikerülni fog teljesíteni az 50 könyvet és a 20 000 oldalt is, bár nem volt ilyen vállalásom. Ebben persze voltak képregény könyvek, amik a darabszámot könnyebben növelik, és egy 300 oldalas kötet egészen más, mint egy vaskos Stephen King könyv, de összességében ez nem von le a teljesítmény értékéből. Ahogy minden évben, most is megosztom, mi volt az idei év, számomra legjobb öt olvasmányélménye. A lista persze szubjektív, és nem fontossági sorrendet követek alább.

Jo Nesbo: Kés – végére értem a Harry Hole sorozatnak, és bár az utolsó kötetről azt olvastam, rendkívül megosztó lett, számomra tökéletes volt, és nagyon várom az új részt tavasszal

Hobo: Térdig szarban, fülig a szeretetben – erről a könyvről külön megemlékeztem itt a blogon. Igen, elfogult vagyok a szerzővel, és bár messze nem egy tökéletes önéletrajzi írás, rengeteg érzést és gondolatot ad, bármikor is nyitom ki a kötetet

Szergej Geraszimov: Harkivi napló – erről is írtam itt, az Ukrajnában zajló háborúról testközelből írni nem könnyű feladat, olvasni sem egyszerű, de megéri

Apor Balázs: Láthatatlan tündöklés – egy könyv a Rákosi-korszakról, ami részben “szakmai” érdeklődés volt a részemről, de a történelmi vonatkozás mellett sok minden megfontolandó napjaink közéletére nézve is

Joe Hill: Locke & key sorozat – ha mégis ki kell emelnem valami, akkor ez a sorozat toronymagasan vezeti az 2022-es évet. Tényleg csak szuperlatívuszokban tudok beszélni a könyvekről, és hiába “csak” képregény, rengeteg mondanivalója van, túl a szórakoztatáson. Avagy ez volt az idei év legjobbja.

Persze volt sok csalódás is, ezeket inkább csak felsorolom: James Petterson-J.D Baker: A zaj; Stephen King: Billy Summers; Guillaume Musso: Az angyal hív; Mészöly Ágnes: Megrajzolt gyilkosságok; Jozef Karika: Félelem

Ez volt hát a 2022-es év, meglátjuk, mit tartogat a jövő. 😉