Visszakaptam a kézirat korrektúrázott változatát Müller Rolftól és Cserényi-Zsitnyányi Ildikótól is, és összességében mindenki elégedett volt a történettel, ami azért nagy megkönnyebbülést jelentett, elvégre mindig van bennem egy kis izgalom, hogy a szöveg átmegy-e a történészi szűrőn. Nos, átment, de persze ezért van a lektorálás, hogy ne maradjon benne olyan hiba, ami talán nem is zavarná az olvasót, de mégsem teljesen fedi a valóságot. Anélkül, hogy túl sok mindent elmesélnék, álljon itt két rövid példa.

Több helyen is írok arról, hogy az ÁVH emberei a pincében megvernek egy szereplőt. Az igazság az, hogy ez nem a pincében történt, hanem valahol a felsőbb szinteken, az itteni helyiségek szinte kizárólag cellák voltak. Nem hiszem, hogy ezt bárki is szóvá tette volna a könyv olvasása közben, de azért javítottam, csak hogy megtartsam a hitelességet. Az egyik nyomozó pedig többször is megosztja a kétségeit a feleségével, mert igencsak zavarja az egyik ügy néhány zavaró részlete. Ez teljesen emberi dolog, azonban nem az ÁVH világában, ahol a házastársak csupán annyit tudtak, hogy a férjük hol dolgozik, de semmi mást nem tudtak, és a nyomozók nem is oszthattak meg velük részleteket.

Persze ezek mellett is rengeteg apróságot írok most át, vagy húzok ki, ami összességében, terveim szerint legkésőbb március végére egy letisztultabb kéziratot eredményez majd, ami aztán mehet végre a kiadóhoz.