A mai napon végeztem a kézirat átolvasásával, és meglepő, hogy mennyi hiba maradt benne még annak ellenére is, hogy a szöveget rajtam kívül még három ember böngészte át. Persze az is igaz, hogy nincs olyan állapot, amikor a kézirat “készen van”. Most, hogy újraolvastam a fejezetek, friss fejjel gondoltam át minden mondatot, és jelentősége volna annak is, ha “és”-t használtam egy mondatban a “de” helyett. Ha most újabb két hónap telne el, és megint az elejétől a végéig elolvasnám a szöveget, valószínűleg újabb hibákat találnék benne, két hónappal később pedig megint átírnám a mondatok, a javításoknak tehát sosincs igazából vége. Egyerűen van egy pillanat, amikor a szöveg nincs “kész”, de már nem foglalkozunk vele, és remélem, érthető volt ez a kis fejtegetés. Ahogy a héten is írtam róla, a kéziratot most az ÁBTL munkatársai olvassák, és a tervek szerint jövő hétre végeznek vele, így biztos, hogy utána még napokig kell dolgoznom a szövegen, de a február végi határidő még mindig tarthatónak tűnik. Hamarosan a kiadóval is szeretnék beszélni, nekik milyen terveik vannak a kézirattal kapcsolatban, de én nagyon szeretném, ha nyár elején, valamelyik könyves rendezvényre megjelenne. Most már tényleg nem rajtam múlik a dolog.