Ma küldtem egy emlékeztető az ÁBTL munkatársainak a kézirattal kapcsolatban, és Ildikóval telefonon is beszéltem a szövegről. Elvileg két hét múlva elkészülnek a véleményükkel, és be kell vallanom, már most meglehetősen feszültem várom az “ítéletet”. Az olvasók véleménye a könyvről mindig megoszlik. Van, akinek tetszik, van, akinek nem, és ez rendben is van. Sosem lehet olyat írni, ami elnyeri mindenki tetszését. A szakmai lektorálás azonban egészen más. Persze az sem utolsó szempont, hogy egy történésznek tetszik-e regény, de ez még mindig egy szubjektív dolog, ők azonban nem sikkadnak el olyan tények felett, amit a hétköznapi olvasó esetleg megbocsájt. És szerencsére ez is rendben van. Pont ezért adtam a kéziratot olyan szakértők kezébe, akik nem hagynak benne olyan részeket, amik nem egyeztethetőek össze a történelmi tényekkel. Persze, bizonyos mértékű csúsztatás valószínűleg most is belefér majd, de ezt is a helyén kell kezelni. A telefonbeszélgetés alapján az már biztos, hogy néhány helyen bele kell nyúlni a szövegbe, bár egyelőre csak olyan kritika hangzott el, ami a cselekmény egészét nem érinti, tehát az egyes szereplők közti párbeszédeken kell majd alakítani. Egyelőre. Addig marad a feszült várakozás, ami legalább annyira idegőrlő tud lenni, mint amíg az első olvasói véleményekre várok. Sokszor, sok helyen elmondom, hogy én még mindig csak egy lelkes laikus vagyok, aki bár többet tud az ÁVH-ról, mint az átlagember, de nem vagyok történész, tehát a tévedés kockázata mindig megvan a szövegben, de erre való a hivatalos lektorálás. Ami már csak két hét.