Elkezdtem újraolvasni a szöveget, de elég lassan haladok. Napi egy fejezetet tudok átnézni, és ahogy mondtam, az írónak ez mindig egy gyötrelem. Már a könyökén jön ki a szöveg, szeretne szabadulni tőle, de hát muszáj megcsinálni. Nyilván hasznos, hiszen egy csomó hibát találok még benne. Még így is akadnak elütések, vagy épp egy nem megfelelő kifejezés, esetleg felesleges mondat. Most különösen látom, mennyi töltelékszót használok, amire semmi szükség a végső verzióban, és valószínűleg a kötet szerkesztője még többet fog kihúzni belőle. Tavaly olvastam Stephen King Az írásról című kötetét, amiben azt írja, hogy a második körben a meglévő szöveg kb. 20%-ától érdemes megszabadulni. Ez elsőre nagyon soknak tűnik, egy 200 oldalas kézirat esetén 10-20 oldal törlés is elképesztően sok. Persze nem tudom, neki milyen az első verziója. Két regény után nekem az a tapasztalatom, hogy meglehetősen precízen írok, és kevés az utólag kiszerkesztett jelenet. Tényleg csak a mondatszerkesztésen van a hangsúly, egy-két dolog pontosítását, de egyik esetben sem javasoltak komolyabb változtatást. A következő napokban tehát igyekszem 1 esetleg 2 fejezetet elolvasni naponta, és akkor valamivel több, mint egy hét múlva a saját magam javításaival végzek. Utána tényleg csak arra kel várni, hogy az ÁBTL-ből visszakapjam a szöveget, aztán mehet a kiadóba.