Sajnos a várva-várt anyagokat azóta sem kaptam meg, és kicsit úgy érzem, már nem is fogom. Persze írhatnék még leveleket, hívogathatnám az “illetékes elvtársat”, de kicsit belefáradtam ebbe. Az első levelet a témával kapcsolatban április 6-án küldtem el. Ha eddig nem érezte, hogy tényleg szükségem van a segítségére, mert ez fontos, akkor ezek után tényleg nem kapálódzom, így kerestem egy kiskaput.
Ahogy írtam korábban, átböngésztem a vonatkozó újságcikkeket, amik nem hozták meg a várt eredményt, de váltottam egy levelet Ildikóval, aki már első regény óta segíti a munkámat, és arra jutottunk, hogy amit kitaláltam, az valójában lehetséges, és egyáltalán nem valószerűtlen. Michnay Gyula szökése végül nem került bele a lapokban, lévén Recskről nem tudhatott hivatalosan senki, de az, hogy országos körözések jelenjenek meg a Szabad Népben, az igazoltan megtörtént. Hogy a körözésben foglaltak mennyire fedték a valóságot, az már egy másik kérdés, nekem minden esetre elég. Persze, jó lenne még néhány eredeti dokumentum, de most ezzel kell beérni.
Ennek segítségével végül három éjszaka alatt írtam meg a 8. fejezetet, ami egyáltalán nem lett rövidebb a többinél. Ági szerint (aki amúgy már olvasta a 7.-et is), én valójában egy sztahanovista vagyok. Nos lehet, mert egyelőre megvan a motiváció a folytatásra. Ha ilyen tempóval tudnék írni, akkor év végére befejezném a regényt…de nem fogom. 🙂 A lényeg, hogy 2022 első negyedévére kész legyen, és ez szerintem egy reális cél.