Valószínűleg feltűnt mindenkinek, hogy az 56-os szabadságharc kapcsán nem tettem ki bejegyzést tegnap. Ennek okát véletlenül sem abban kell keresni, hogy ne lenne fontos megemlékezni a magyar történelem egyik legfontosabb eseményéről.

Az oldal eddig is kerülte, hogy reflektáljon a mindennapokra, már ami a politikát illeti, és ehhez a jövőben is ragaszkodom. Én biztos nem vagyok egy megmondóember, aki igazságot akar tenni.

Ugyanakkor azt látom, hogy ma nehéz az 56-os forradalomról úgy beszélni, hogy azt ne lehessen felhasználni valamire. Valami másra, aminek semmi köze a korabeli eseményekhez. Épp ezért képmutatásnak érzem, hogy ma 56′ hőseit, vagy a 48-as szabadságharc forradalmárjait önnön igazunk népszerűsítésére használjuk.

Épp ezért én nem akarom soha kiragadni az 56-os eseményeket a kontextusból, beszéljünk arról, ami akkor és ott történt, és emlékezzünk. Illetve ha már irodalom, akkor olvassátok el Faludy György: 1956, te csillag című versét.

Írtam néhány emailt, és remélem kapok rájuk választ. Ezek alapján sokkal nagyobb magabiztossággal vágok bele a 8. fejezet megírásának. Azt ugyanis nem szeretném, hogy valami olyat írjak, ami kevésbé reális forgatókönyv a regény cselekményét illetően. Ráadásul ha ez nem derül ki időben, akkor utána már elég macerás lesz átírni a szöveget, így abban bízom, hogy a héten újrakezdem az írást, aztán haladok tovább.