Először is öt fejezettel vagyok kész a regényből. Ma még javítgatok rajta, aztán holnap tovább küldöm a lelkes előolvasóknak, hogy megmondják róla a véleményüket.

Ami az októbert illeti, nem tudom, mennyi időm lesz, mert 10 éves évfordulóját ünnepli majd a zenekarunk, és hirtelen egy csomó dalt újra kéne tanulnom, szóval az írás és a gitár majd versenyezni fog a szabadidőmért.

Október 9-én (és 10-én) lesz a Kávéházak éjszakája nevű programsorozat, ahol majd velem is találkozhattok, egész pontosan szombat délután, de a részleteket majd külön bejegyzésben adom meg. Az biztos, hogy utána lesz lehetőség könyvet dedikáltatni.

Az elmúlt három napban három olvasói bejegyzés is felkerül a Moly.hu-ra. Ezek mindegyike nagyon lelkesen ír a Szibériai csapdáról, többek között olyanokat, hogy “Zsigeri nyomasztást idéz elő. „Nehéz” könyv. Nehéz letenni, nehéz abbahagyni.” Vagy: “Szörnyű. Zseniális. Többször biztosan nem fogom kézbe venni. És mégis azt gondolom, hogy egyszer mindenkinek el kellene olvasnia, mert habár nem éltem még ebben a korszakban, de pontosan ilyennek képzelem.” Illetve: “Még este jelöltem az olvasás kezdetét ugyan, de valójában ma délelőtt óta olvasom igazából, letenni sem tudtam, annyira hajtott a történet feszültsége, hogy mi lesz, hová tart a macska-egér játszma, ki van egy vagy több lépéssel a másik előtt, ahogy a sakkban is, amire a cím is utal. Elborzasztó az a beteg világ, ami kirajzolódik ebből a könyvből is, ami így vagy úgy, de folyamatosan felfalja saját ‘gyermekeit’ is, bárkire bármikor kiadhatják a ‘kilövési’ engedélyt/parancsot és nincs menekvés, a gépezet – amit nemrég még ő is kezelt vakhitből vagy kényszerből – bedarálja őt is.” Ezúton is köszönöm az olvasói véleményeket.

És végül…ezt már csak azért írom ide, hogy az öt, egyben a bekezdések számára is utaljon. 😀