Most, hogy véget ért az adás, amit délután vettünk fel, megosztok néhány gondolatot ezzel kapcsolatban. Sajnos a rám eső műsoridő nem volt sok. Eredetileg fél-fél óra jutott volna a két témára…de most már mindegy. Ugyanakkor már másodszorra hívnak a tv-be, ami nyilvánvalóan jó, hiszen a magamfajta szerzőknek azért ritkán jut ilyen lehetőség. Bár az igazán népszerű írók sem egymásnak adják a kilincset, de Grecsó Kriszitián vagy Légrádi Gergely azért nagyobb eséllyel kerül be egy műsorba mint én, szóval ezt a kicsit is meg kell becsülni. Ami a legfontosabb, hogy a mellettem ülő Müller Rolf most egy igazán nagy plénum előtt is elmondta, hogy mennyire hitelesek a regényeim, és ennél több dicséretre amúgy nincs is szükségem.

A délután legnagyobb hozadéka azonban az volt, hogy még nyár elején átküldtem Rolfnak az első három fejezetet szakmai lektorálásra, és most, hogy találkoztunk, gondolom az ő kezét is kicsit égette a munka, így átolvasta a szöveget, és legnagyobb örömömre elégedett volt vele. Számomra egy kulcsfontosságú kérdés miatt voltam kíváncsi a véleményére, egész pontosan arra vonatkozóan, hogy a cselekmény egy pontja mennyire hihető, amire azt volt a válasz, hogy teljesen. Ez pedig azt jelenti, hogy a regény első harmada, amivel hamarosan végzek, nem olyan eszement ötlet, mint aminek elsőre gondoltam.

Az egyetlen, amit kiemelt, hogy olvasás közben számára egyértelmű volt az összes utalás a Szibériai csapdára, aminek ismerete most sokkal inkább fontos, a kérdés tehát az, hogy egy olyan olvasó számára, aki nem ismeri az előzményeket mennyire lesz világos a cselekmény. Épp ezért választottam olyan történész lektort is, aki nem olvasta még a regényeimet. Szóval remélhetőleg ez a mai nap egy jó előjelnek tekinthető, én pedig gőzerővel dolgozom az első harmad lezárásán, tehát kb. az első hat fejezeten.