Fél évvel ezelőtt írtam arról, hogy van egy halvány lehetőség egy forgatókönyv tervre. Emlékeztetőül elmesélem röviden, mi történt.

Egy ismerősöm révén megkerestem Á-t, aki még kézirat formájában olvasta a Szibériai csapdát, és nagyon tetszett neki. Beajánlotta egy neves producernek, T-nek, aki szintén látott benne fantáziát. Neki volt ötlete, hogy kit lehetne felkérni később rendezőnek, sőt, forgatókönyvírónak is, de az lett a történet vége, hogy Á és én fogjuk megírni a filmtervet. Ezt T cégén keresztül adjuk be a Filmalaphoz, avagy ők vesznek tőlem opciós jogot a megfilmesítésre, és utána ők házalnak a projekttel. Meg is írtam a szinposzist és az ún. treatment-et, Á az előbbit át is nézte, aztán egyszer csak eltűnt, és nem is reagált nagyon semmire.

Ma felcsaptam egy híroldalt, és szembe jött egy cikk, amiből kiderült, hogy hamarosan csinálnak egy filmet, ami a rendszerváltás idejében játszódik. A producer T, a rendező Á, míg a forgatókönyvet az a neves szakember írja, aki amúgy elég sok történelmi filmet jegyez. És hát egyből értelmet nyert a hallgatás oka, hiszen az én regényem megfilmesítése elég gyenge lábakon álló projekt volt, akadt valami biztosabb, szóval gond nélkül átnyergeltek rá.

Nem mintha illúzióim lettek volna, hogy hipp-hopp, lesz egyszer film, de egy rövid ideig azért jó volt erről álmodni. Így most újra kell tervezni ezt a projektet, bár nem nagyon tudom, hol és kinél kéne házalni. No, mindegy, tényleg egy érdekes kaland volt, de így talán mindenki belelát egy kicsit abba, mennyire is nehéz betörni a film világába.