Már több, mint két hét eltelt januárból, és csak most írom meg az első bejegyzést. No, nem mintha lett volna miről beszámolni, hiszen december utolsó napjai a Karácsonnyal teltek, idén januárban pedig még nem sok időm volt foglalkozni sem az eddig megjelent könyvekkel, sem pedig új ötletekkel. Most végre van egy kis szabadidőm, kortyolgatom a Szibériai csapda megjelenésére vásárolt Writer’s tears whiskeymet, és próbálok valami okosat írni.

A Moly-on végre megszületett a 10. csillagozás, ami után minden felhasználó számára láthatóvá válik a könyv értékelése. Mind a 10 ember a maximálisra pontozta a könyvet. Ráadásul nem is csaltam…bár a Csengőfrász esetében sem nevezném ezt csalásnak. Akkor ugyanis megkértem néhány ismerősöm, hogy értékeljék a regény, így a 10 csillagozás kicsit hamarabb összejött. Ha valaki olvasta Barabási-Albert László A képlet c. könyvét, abban is szerepel az a kutatás, mely szerint ha egy csoport az értékelés előtt azt látja, hogy egy adott dolgot korábban jóra értékeltek mások, akkor ők is hajlamosak erre. Nem mondhatni, hogy mint a birkák követik, de mégis van egy kedvező benyomásuk. No, ilyet most nem használtam, és tényleg jó vélemények születtek.

A fogyásról egyelőre nincs semmi adatom, és ezt jó lenne tudni. Illetve jó lenne találkozni veletek, avagy tartani egy dedikálást, de erre azt hiszem még nincs esély, tekintve a járványgörbe alakulását.

Ahogy korábban is írtam, egyáltalán nem rohanok a folytatás megírásával. Szeretném kiélvezni a Szibériai csapda sikerét. Így remélem lesz még néhány megjelenés ezzel kapcsolatban. Megvárom a kiadó véleményét, mennyire elégedettek a könyvvel, a visszajelzésekkel, a fogyással. Aztán egyeztetek velük, és utána van értelme leülni, és átgondolni a jövőt. Ötlet van, tehát aggódni azért nem kell, összecsapni nem szabad semmit. Ráadásul a munkám miatt a tavaszi időszak is elég zsúfolt lesz, ezért a szabadidő is véges. Ennek ellenére pozitívan nézek a jövő felé, aztán meglátjuk mit hoz.