Egy hét

Ha minden igaz, akkor pontosan ennyi idő van hátra a megjelenésig. Persze lehet némi csúszás, de a hozzám eljutott információk szerint már tényleg csak ennyit kell várni. És ha még nem tetted volna meg, akkor itt tudod előrendelni.

Tulajdonképpen magam is nehezen hiszem el, hogy ilyen rövid idő alatt eljutottam idáig. Ha rendszeresen olvastátok a blogot, akkor tudjátok, hogy márciusban még úgy állt a helyzet, hogy az előző kiadóm végül elkezdett kifogásokat keresni a megjelenéssel kapcsolatban. Aztán sokáig csak vártam, hátha mégis elfogadja valaki a kéziratot, ami meg is történt, és most, az Alexandra Kiadó révén lassan kézzel foghatóvá válik a regény. És amikor azt írom, rövid idő, akkor esősorban a velük való munkára gondolok. Tényleg mindent megtettek, hogy a szerkesztés, a megjelenés gördülékeny legyen, így most már nektek sem kell sokat várni.

Ha valaki szétnéz az ÁVH regények honlapján, akkor egy kicsit megújult a felület, amiért külön köszönet Cati-nak, aki kézben tartja a dolgot. Felkerülnek majd a megjelent interjúk és kritikák, meg a térképet is kicsit fejlesztjük majd.

Talán már említettem, hogy a könyvbemutató szinte biztos, hogy az online térben lesz, de majd próbálunk kitalálni valamit, hogy legyen lehetőség dedikálásra is.

Végezetül: többször is megosztottam a Dugonics András díjra való felhívást. Nos, a szavazás holnap véget ér, köszönöm mindenkinek, aki szavazott. Ahogy korábban is említettem, az esélytelenek nyugalmával tekintettem erre a díjra leginkább azért, mert itt tényleg arról szól, hány ismerőst tudsz rávenni a szavazásra. Avagy: írhatsz borzalmasan rossz regényeket, de kaphatsz díjat, ha elég ismerősöd van. A magam részéről inkább örülök, ha a szakma (értsd történészek) és az olvasók szeretik a könyveimet. Lehet, nincs 1000 követője az oldalnak, de mint látjuk, nem ez számít. Ettől függetlenül remélem, gyarapodik majd az oldal kedvelőinek a száma, ha megjelenik az új regény.

Amire már nem kell sokat várni… 😉

Share