Elnézést, hogy egy ideje nem jelentkeztem…

Hetekkel ezelőtt megírtam, hogy alakulnak a dolgok a második regény kapcsán, de szándékosan nem árultam el részleteket. Az alábbi sorokat olvasva talán érthető is. Szóval a kéziratot több helyre is elküldtem, miután a jelenlegi kiadóm véleményével nem egészen értettem egyet. Sok javítást kértek, amik több olvasó, hozzáértő és szerkesztő véleménye alapján is csupán szőrszálhasogatás. Az egyik kiadótól el is olvasta egy szerkesztő, tetszett neki, majd beszéltem a kiadó vezetőjével, aki konkrétumokat ígért. Ez történt három hete, és azóta semmi sem történt, mindenféle levélben történő megkeresés ellenére. A jelenlegi kiadóm sem sürget, hogy akkor mi lesz a javításokkal. Kicsit az az érzésem, hogy ők lemondtak erről, és nem is nagyon akarják erőltetni. Így marad az, ami volt 3 éve is: várok és várok. Nyáron pedig, ha nem történik semmi, elkezdem küldözgetni a szöveget mindenfelé. De hogy valami pozitívat is írjak, szerencsére a moly-on még mindig jönnek az újabb és újabb olvasói értékelések.

“Várólistámon volt ez a regény már egy ideje, végre eljutottam az elolvasásáig. Gratulálok hozzá, remek korrajzát adja az ávós korszaknak. Érezhető, hogy a könyv mögött sok a kutatómunka. Jó kiindulási alapként szolgálhat azok számára, akik most ismerkednek ezzel az időszakkal. Még talán az is elmondható, hogy szakirodalmi továbbolvasásra ösztönöz. A történet fordulatos, izgalmas, jók a karakterek is. Kedvem támadt elsétálni a Bethlen térre megnézni az órás boltját vagy járni egyet az Andrássyn. 🙂
(Ici-picit ront az összképen az ultima manus, egy lektor hiánya, zavaró a helység-helyiség egymásnak megfeleltetése, és akad pár elütés is, de természetesen nem ez határoz meg egy alkotást.) Egyébként remélem, a szerző hamarosan újabb regénnyel örvendeztet meg minket. :)”

És ez mind igaz, már ami a Csengőfrász kéziratának hányatott sorsát illeti, de hát a folytatás sem jár be könnyebb utat.