Szerencsére még mindig akad egy-két olvasói vélemény a Csengőfrász kapcsán, másfél évvel a megjelenés után. És szerencsére ez egybevág a korábbi értékelésekkel.

“A regény tragikumának ellenére, ez egy nagyon szórakoztató történet volt. Az ÁVH-ról úgy olvasni, mint egy átlagos túlbürokratizált irodáról, ahol fárasztóan sok a munka, és amit mindannyian utálunk, hát még az ott dolgozók. Csak ne lenne annyi papírmunka mindig… Tragikomédia. A lázadni kívánók, akikben mindig nagyobb a félelem, mint az elhatározottság a tervük véghezviteléhez. De ami nekem a legjobban tetszett, ami a legellentmondásosabb volt, az Szabados karaktere. Az ő története, ami a végére megoldást nyer, és minden kocka a helyére kerül, s mivel már az első percben teljesen abszurd helyzetben találja magát az olvasó vele kapcsolatban, szinte végig rákoncentrál.
Pont olyan borongós, szürke és tragikus a hangulata, mint ahogyan az iskolákban lefestik történelem órán – lehetőleg jó röviden, mert majd a forradalom lesz a lényeg – a Rákosi-korszakot. Kicsit hasonlít az 1984 című műre; nagy kár, hogy míg utóbbi egy utópia, a Csengőfrász pedig… sajnos, ez nem. Emellett – ahogy halad előre a cselekmény – nemcsak a karakterek, de az olvasó is minden új belépő szereplővel szemben rettegő és gyanakvó lesz. Ez egy regénynél – főképp mert krimi – nagyon élvezetes és igazi élmény. Más kérdés azonban, hogy ezek az érzések jellemezték akkor a mindennapi ember lelkivilágát.