Ahogy azt már megosztottam veletek a héten, elkészült a második regény kézirata…legalább is az első változat. Amikor elkezdtem írni valamikor a nyár végén, még magam sem tudtam, hogy sikerül befejezni decemberben. Ehhez képest már most a szöveg újraolvasásánál tartok. A szöveget eddig hárman olvasták, lektorálták, akiket én kértem fel előolvasónak. Tőlük idéznék pár sort, amivel talán sikerül érzékeltetni az elégedettségemet.

“Remekül sikerült lezárnod a történetet. Mikor az utolsó előtti fejezetet olvastam, majdnem biztos voltam benne, hogy […]. Ennek ellenére nagyon örülök, hogy az utolsó fejezetben még mindig tudtál nekem újat mutatni. Nem vált ezáltal egy sablonos, lezárós fejezetté, hanem figyelmesen kellett itt is végigolvasni.”

Ráadásul amikor Ágit felkértem erre a feladatra, jószerivel nem is ismertük egymást. Egyetlen alkalommal futottunk össze korábban, így elfogultsággal igazán nem vádolható.

A kézirat tehát elkészült, és néhány nap pihenés után nekiláttam, hogy az elejétől kezdve olvassam át a szöveget. Ezzel szeretnék még idén végezni. Minden más lektornak a január végét szabtam meg határidőnek, így remélhetőleg legkésőbb február közepén le tudom adni a kiadónak a kéziratot. Innentől minden csak rajtuk múlik. Én örülnék, ha már a Nemzetközi Könyvfesztiválra meg tudna jelenni.

Azért vannak aggályaim is. A Csengőfrász a Libri adatbázisa alapján már csak a 16 nagyobb könyvátvevő helyen elérhető, illetve a Bookline oldalán. Ez tehát azt jelenti, hogy nincs sok a piacon. Ez ugyan jól hangzik, de egyelőre nem látom, hogy az új könyv megjelenésekor a régiből lesz-e utánnyomás? Elvégre aki csak a második könyvvel fog találkozni, talán az első is érdekli, így jó lenne egy újabb kiadást elérni, amiben javíthatnám az előző hibáit is. De ez még 2020, ami persze mindjárt itt van a kanyarban, de egyre inkább kell foglalkozni vele.