Szerencsére a Facebook pontosan eltárol mindent, így a napokban fel is dobra, hogy egy éve jelent meg a regény. Ha visszatekintek erre az évre, azt gondolom, elégedett lehetek, és ez elsősorban a fogyási adatokra és a könyvről megjelenő kritikákra vonatkozik. A Moly.hu-n kifejezetten jó a statisztikám, de más oldalakon is elég jó véleménnyel voltak a könyvről. Ugyanakkor ahogy ezt elmondtam korábban, minden a jövőben inkább teherként nehezedik majd rám, hiszen meg kell felelni az elvárásoknak. Meg kell ugrani legalább ezt a szintet. És minél előbb, azaz már rég dolgozni kéne a következőn. Ami amúgy igaz, csak ha az egész évet nézzük, akkor 2015 júniusában már túl voltam minden tervezésen, és már javában pötyögtem az első fejezetet. Most meg…
Volt egy fél napom, és ennek örömére ellátogattam a PPKE piliscsabai campuszára, ami egykor laktanya volt. Radványi Béla, a könyvtárból igen készséges volt, és örült, amikor meghallotta, mit is keresek én náluk, de sok információval nem tudott szolgálni. A városi könyvtárban is elolvastam egy monográfiát, de ebben sem találtam sok mindent. Úgy tűnik a laktanya dokumentációja, főként az általam vizsgál periódusban meglehetősen hiányos. Ami a regényírás szempontjából persze jó, hiszen nagyobb szabadság áll rendelkezésre. Csináltam néhány vázlatot, meg fotókat, aztán el is telt a fél nap.
Végezetül, az egy éves évfordulót úgy tudom megünnepelni, hogy vasárnap ismét ellátogatok az Ünnepi Könyvhétre, ahol 16.00-tól dedikálok, ha lesz még rá igény. Ha nem, akkor is gyertek, és beszélgessünk a regényről, vagy bármi másról. Aztán egy darabig úgyis kerülni fogom az ilyen rendezvényeket, hiszen új anyag nélkül már nehéz bármi újat mondani.