Aranykönyv

Ahogy azt már a héten megírtam, a kiadó benevezte a Csengőfrászt az ide Aranykönyv díjra két másik kötet mellett a szépirodalom kategóriába. Hogy ez mennyire szépirodalom, azzal vitatkoznék. Minden esetre ha még nem szavaztál, akkor ezen a linken megteheted.

Pénteken pedig leültem beszélgetni egy Ügynökséggel, elsősorban arról, hogy lehet kiaknázni a könyvben rejlő lehetőségeket. Normál esetben egy kiadó a könyvből befolyt haszon egy részét tudja promóciós célokra használni. És mivel úgy érzem, hogy ez esetemben nem történt meg, úgy érzem, nekem kell lépnem valamit. Persze sok pro és kontra érv felmerül. Például az, hogy a kiadó raktárában összesen 11(!) példány van. Ez nem azt jelenti, hogy elfogyott az 1500 példány, hanem hogy a december 31 után megmaradt 750 kötet valahol kint van a könyvpiacon. Ez csupán azért gond, mert ha egy Ügynökség mondjuk képes leszervezni média megjelenést, akkor elég nehéz adni mondjuk 1-1 példányt az újságírónak, riporternek, csak úgy, ha az ember elmegy megvásárolni a saját könyvét. Azért ez abszurd, nem? De hogy a másik oldalt is megjelenítsem: egy megtervezett PR tevékenység révén talán elfogy a meglévő készlet a piacról, ami elvezethet oda, hogy egy második kiadás szülessen a könyvből. Elég sok mindent kell mérlegelni, mert ez viszonylag komoly befektetés. Jövő hétre kiderül.

Jövő hét szombaton pedig zuglói verspiknik, ahol találkozhatunk dedikálás, könyvvásárlás, vagy csak beszélgetés céljából. Erről majd még hírt adok, ha nekem is lesz valami bővebb információm.

Share