Megmondom őszintén, hogy nagy hatással van rám Barabási-Albert László munkássága, aki most a szokottnál is nagyobb médiafigyelmet kap A képlet (A sikeres egyetemes törvényei) című könyve kapcsán, amit tényleg érdemes elolvasni. Ez a bejegyzés elsősorban a fenti mű hatására született. Kicsit hosszabb is lesz, mint azt megszokhattátok.

A regényírást 4 éve határoztam el, ekkor indult az oldal, aminek most valamivel több, mint 200 követője van. A 2018 júniusi megjelenés után, az első negyedévben elfogyott 500 példányt. Ennyit tudok. Nem sokkal korábban jelent meg a Máglyatűz című kötet, ami némiképp hasonló az én könyvemhez, a politika és a történelem keveredik benne, bár alapvetően fikciós. A könyvből azóta több ezer példány fogyott el. Végül, egy kolléganőm pár hónappal ezelőtt megjelentetett egy kisregényt. A története röviden: “A Nő és a foglyul ejtett Író örök szimfóniája, mágikus hangszereken; a hatalom ördögi természete is megmutatkozik, és a narráló, bölcs angyal egyben fájdalmasan emberi is. A könyv vágyakat ébresztő, izgalmas, szívet és lelket magával ragadó misztikus pszihotriller. A sorok között kirajzolódik saját arcunk is.” Mondhatnánk, hogy ilyen cimkével már találkoztunk könyvajánlók kapcsán. Mégis, a szerző facebook oldala alig pár hónap alatt elérte az 1000 kedvelőt. Mindhárman elsőkötetes szerzők vagyunk, és egyikünknek sem az írás a “szakmája”. Mindez persze végtelenül elkeserített. Hiába a sok pozitív visszajelzés, a szakmai szervezetek (NEB, ÁBTL) támogatása, és a posztjaim rendszeres megosztása ellenére kicsit vergődök a könyv terjesztése, népszerűsítése, avagy sikeressé tétele kapcsán. És itt jön a képbe Barabási kötete.

Vajon a másik két könyv tényleg ennyivel jobb lenne, mint az enyém? Lehetséges, de nem tudjuk megmérni, mint mondjuk egy futó időeredményét. Barabási pedig azt mondja, hogy abban az esetben, ha a teljesítmény nem mérhető, akkor a sikert a hálózatok határozzák meg. Azaz milyen módon jut el a könyv A-től B-ig, C-ig és így tovább, valamint ezek a csomópontok hány további csomóponthoz jutnak el, és milyen gyorsan. Ebben a kérdésben akár versenyképes is lehetnék, bár a NEB és az ÁBTL azért nem tekinthető olyan hálózatnak, akik sok embert érnek el. A Máglyatűz esetében elég volt egyetlen cikk az Index-en (illetve később más médiumokban), ami szerintem gerjesztette a folyamatot, a másik könyv szerzője pedig szóvivőként is dolgozik, ezért gyanítom, hogy erős a társadalmi beágyazottsága. Ez alapján a könyvem tényleg úgy lehet sikeres(ebb) ha el tudom juttatni valami nagyobb hálózatba. Ez persze még nem minden.

Egy másik fontos elem, az ún. preferenciális kapcsolódás, ami egy végtelen szerény megfogalmazás a könyvben, ezt ugyanis az interneten Barabási-Albert modellként ismeri a világ. Ez nagyjából azt jelenti, hogy a siker az sikert szül. Másként megfogalmazva, ha valamiről azt látjuk, hogy sokan mondják rá, hogy jó, akkor nagyobb eséllyel vesszük meg az adott könyvet, CD-t, akármit. Tehát kell valami kezdeti, pozitív impulzus. Ez ügyben azt hiszem én is megtettem a magamét, hiszen arra kértem az ismerőseimet, hogy akinek tetszett a könyv, írjon kritikát róla a Moly.hu könyves oldalra. Barabási könyve ugyanakkor megerősített abban is, hogy a decemberben kigondolt facebook kampány ötletem is jó. Azaz összegyűjtöttem a méltató kritikák egy-egy sorát, és ezt indítottam útjára a világhálón. Remélem, hogy azok az emberek, akik látják egy-egy blog, vagy más oldal méltatását, a preferenciális kapcsolódás révén eljutnak a vásárlásig.

Mit mondhatok akkor el a könyv jövőbeli sikerével kapcsolatban? Ahhoz, hogy nagyobb hálózatokig jusson el a könyv, részben a kiadónak kellene valamiféle marketing tevékenységet folytatni, de ezt leginkább én teszem, márpedig az én kapcsolati tőkém azért jóval karcsúbb ilyen téren. Ha Ti, olvasók tudtok ebben segíteni, azért örök hála (és egy dedikálás). Az oldalon megtaláljátok az ilyen pozitív ösztönző képeket, ezeket szabadon lehet terjeszteni.

És végül, olvassátok el Barabási könyvét, de ajánlom figyelmetekbe a Behálózva című kötetet, mely a hálózatkutatásról szól (és a Villanásokat is, bár nekem az kevésbé tetszett).