Elnézést, hogy kicsit megkésett a vasárnapi bejegyzés, de ez összefüggésben áll mindazzal, amit írni fogok. Azt reméltem, hogy az év vége egy kicsit nyugalmasabb lesz, és e tekintetben elég nagyot tévedtem. Reméltem, hogy meg tudom írni az összes papírt a kutatási engedélyhez, de még mindig nem végeztem velük. És úgy összességében is kevesebb az idő, amit egy újabb regény tervezésére tudnék fordítani. Ebből is látszik, hogy ha valaki ezt nem “főállásban” csinálja, akkor bizony nehéz dolga van. Hiába az ötletek, meg az olvasóktól kapott biztatás, egyszerűen az idő nem elég arra, hogy beleférjek a napi huszonnégy órába. A szükséges engedélyekhez való kérvényeket még a következő egy hétben azért legyártom, és utána már csak az ÁBTL-en múlik, mikor kapok zöld utat. Ugyanakkor szükségem van még támogató nyilatkozatokra, mert a Hadtörténetiben való kutatáshoz is az is kell.

De hogy valami jóról is be tudjak számolni, közeleg a Karácsony, és ilyenkor az emberek jelentős része (szerencsére) még mindig könyvet ajándékoz a szeretteinek. Nyilván nehéz lenne valami frappáns marketing szöveget kitalálni, hogy miért is egy, az ÁVH-ról szóló könyvet vegyen valaki Karácsonyra, de nem is ez a lényeg. Persze bízom benne, hogy akik esetleg olvasták a könyvet, ők akár meglepik az ismerőseiket is egy kötettel. Én annyiban tudok hozzájárulni az ünnephez, hogy aki jelentkezik nálam, annak szívesen dedikálom a könyvét, elsősorban Budapesten. Ritka alkalom, hogy valaki házhoz is jön, ahogy István is tette, én pedig készségesen aláírtam az összes könyvet. Már csak remélni tudom, hogy a kötetek nem okoznak majd csalódást a megajándékozottaknak.

Így tehát ha dedikált kötetre vágytok, ne habozzatok, keressetek bátran.