Tervezési nehézségek

Mindenek előtt, akik követik az oldalt, olvashatták, hogy a Magyar Állatorvosok Világszövetségénél jártam. Dr. Szieberth István elnök úr ugyanis olvasta az egyetemi lapban leközölt interjút, mely a szeretlekmagyarország.hu-n jelent meg. Sok mindenről beszéltünk, hogy tudnánk egymásnak segíteni, és bár nem állapodtunk meg semmi konkrét dologban, tartjuk a kapcsolatot, és segítséget ígért a könyv terjesztésében.

Ami a jövőt illeti, felvettem az első jogdíjamat, és ezzel egyidőben most már tényleg foglalkoztat egy második regény gondolata. Néha eszembe jutnak jelenetek, fordulatok, szereplők, persze mindez csak egy-egy kósza ötlet. Még igen messze járunk attól, hogy ebből történet legyen. Minden esetre egy rövid szinopszist elküldtem Ildikónak, aki mellesleg lelkes volt a történet kapcsán. Sőt, azt is elmesélte, hogy az ötletemhez kapcsolódon tud olyan megtörtént eseményről, ami talán felhasználható a regényhez. Amennyiben sikerül magamat meggyőzni, hogy az ötlet elég jó ahhoz, hogy megírjam, akkor kezdődhet az igazi tervezés. Ehhez, ahogy talán említettem, át kell böngészni pár dolgot az egykori Katonapolitikai Osztállyal kapcsolatban, illetve a korabeli honvédelmi erőkről is szükség lesz pár dologra. Szóval egyáltalán nem mondhatom azt, hogy a Csengőfrászhoz összeírt ávéhás jegyzetek elegendőek lesznek a folytatáshoz. És itt máris egy fontos dologhoz érkeztünk.

Második regényt sokkal nehezebb lesz írni, legalább is a cselekményvezetés szempontjából. A Csengőfrászban ugyanis van néhány fordulat, amire talán kevesen számítottak az olvasás közben. Egy második regénynél az olvasó valószínűleg keresni fogja a csavart, a szereplőt, aki nem mond igazat, vagy bármi árulkodó jelet, amiből érzi, hogy a szerző próbálja félrevezetni. Avagy most már az olvasó is felkészült lesz, így nehezebb lesz meglepni. Minden esetre ez kihívást jelent.

Jövő héten tehát felveszem a kapcsolatot az ÁBTL-el. Sajnos érzem, hogy a regényre fordítandó időm nem lett több. Sőt. Épp ezért csigalassan készül majd…de ha készül, az azt jelenti, hogy egyszer talán el is lehet majd olvasni, mert legalább a kiadással most kevesebb gondom lesz.

Share