A mai nap kihirdették a filmterv pályázat nyerteseit, és nem ért meglepetésként, hogy a nevem nem szerepel ott. Mondjuk úgy, igazi tündérmese lett volna. Végig az esélytelenek nyugalmával gondoltam erre, és hát több mint 400 pályázat született, köztük feltételezem több olyan pályázóval, akinek van ebben tapasztalata. A magamfajta amatőröknek ez csak amolyan tét nélküli próba volt. Legalább tudtam mit írni erre a blogra. 🙂

És most evezzünk más vizekre. Egyik kedvenc idézetem Kurt Vonnegut Macskabölcső című regényéből származik, mely így szól: “az a tudós, aki egy nyolcéves gyereknek nem tudja megmagyarázni, mit csinál, sarlatán.” Ez szerintem igaz mindenre. A 800 oldalas regény kéziratáról is tudni kell írni egy oldalban, vagy még rövidebben. Márpedig szerintem egy regénynek úgy kell nekikezdeni, hogy van egy tíz soros jegyzet, amiben benne van a lényeg.

A Sors pedig úgy hozta, hogy elkezdtem keresgélni a neten egy bizonyos témában, és véletlenül rábukkantam XY ezredes történetére. Ez pedig nem hagyott nyugodni, és pár nappal később írtam egy rövid piszkozatot erről a kezem ügyébe kerülő papírra. Olvashatatlan macskakaparás, mégis van benne némi ráció, igaz, egyelőre csak nekem, de ez a kis papír az, amiről Vonnegut is beszél.

Nem mondom, hogy kész a második regény terve, erről azért még nincs szó, de mindenképp van egy kerek történet, egyelőre részletek nélkül. Mindezt elküldtem Ildikónak, akivel az első regény alapgondolatát is megosztottam. Ez azért fontos, mert nem akarom, hogy a fikció túlságosan valószerűtlen legyen, hisz a Csengőfrász megoldása is egy olyan esemény, ami megtörténhetett volna, csak épp nincs rá bizonyíték, de az ellenkezőjére sem. Épp ezért kell előzetes kontroll. Ha mindez meglesz, akkor lehet tényleg nekiállok a tervezésnek.

Az minden esetre biztosnak tűnik, hogy XY ezredes nem fog szerepeleni a könyvben, az ő története csak a kiindulási alap. Az általam kigondolt cselekményhez ugyanis valószínűleg olyan tettekre kényszeríteném, amit talán sosem tett volna meg, amit a családja joggal sérelmezne. Több helyen elmondtam, hogy egy második regényhez kevesebb háttérmunka kell majd. Nos, ez sem feltétlenül igaz. Ha a fenti sajtpapírra vetett történet mégis megvalósul, akkor bele kell ásnom magam a Katonapolitikai Osztály, ismertebb nevén katpol működésébe és a magyar hadsereghez köthető témákba is. Tehát tennivaló akad majd bőven, de ennyire azért ne rohanjunk előre. Nem sürget semmi.