Nyári olvasmányok

Lassan nyithatok egy Gyakran Ismételt Kérdések rovatot is, amik rendszeresen elhangzanak egy-egy beszélgetés során. Mint ahogy az is, hogy talán azok az emberek, akik sokat olvasnak, esetleg könnyebben írnak, mint mások, bár én nem hiszek ebben. E mellett azt is megkérdezik, hogy elsősorban olyan könyveket olvasok-e, amilyet írtam. Erre sokkal határozottabb nem a válasz. A nyaralásra öt könyvet hoztam magammal, elég különbözőeket.

Néhanapján eljutok egy pesti olvasókörbe, ahol a nyári „kötelező olvasmány” Cormac McCarthy Suttree című regénye. Már több éve terveztem, hogy elolvasok tőle valamit, hát most adta magát a lehetőség. Ugyanakkor nem nagyon szólt semmiről, a létezésről, ami kicsit szenvedős volt, viszont a szövegnek baromi jó hangulata van. A második könyv Terry Pratchett és Stephen Baxter közös sorozatának harmadik kötete, mely A hosszú Mars címet viseli. Pratchett az egyik kedvenc szerzőm, de az a sorozat nagyon más, mint a méltán híres Korongvilág regényei, és nem csak azért, mert az sci-fi, hanem azért, mert (sajnos, szerintem) nem jó. Inkább csak egyfajta olvasói hűség miatt vettem meg. Most épp Salman Rushdie A Golden ház című regényét olvasom, ami az elmúlt évek Amerikájáról szól, bevándorlókról, a művészvilágról, szóval érdekesnek tűnik. Korábban megjelent regényei közül szinte mindegyiket olvastam korábban. Ezen kívül van még egy Metál című kötet, melyet Janis Jonevs jegyez, és a lettek függetlenné válásakor játszódik, és olyan fiatalokról szól, akik az alternatív zenei kultúrát kedvelik. És végül van egy Jo Nesbo krimi, a Vörösbegy, mert a skandináv krimik többségében elkerültek, ő meg elég népszerű mostanság, szóval gondoltam, egy próbát megér.

Nem hiszem, hogy egy írónak olyan könyveket kell írni, mint amiket olvas. Szerintem ebből a fenti listából ez elég világosan átjön. 🙂

Share