Ahogy a múltkor említettem, nyáron kicsit kevesebb hír, és megosztani való információ kerül majd ide, lévén megpróbálok gondtalanul nyaralni. 🙂 A KönyvesBlog szerkesztősége elvileg megkapta a Margó-díjra küldött három példányt, bár erről csak a tértivevény visszaérkezése tájékoztatott, ők maguk nem, holott megígérték.

Ezen kívül ma átnéztem a Hetek számára készült interjú szövegét is, ami, ha minden jól megy, pénteken fog megjelenni. A Vasárnapi Hírek oldalon is találtok egy rövid ismertetőt a könyvről, illetve Müller Rolf Péter Gábor könyvéről is.

És végezetül, privát üzenetekben, emailen kapok olvasói véleményeket a regényről, és ezekből most megosztok pár sort.

“Kiolvastam (már kb 2 hete) izgalmas volt minden szempontból, mert 1. nem szoktam krimit olvasni, 2. nem szoktam történelmi regényt olvasni, 3. semmit nem tudtam/ tudok erről a korról (és eddig nem is érdekelt). A vége különösen tetszett (és még úgy is meglepő volt, hogy szokásomhoz híven kb a könyv felénél elolvastam az utolsó néhány oldalt) amikor összeállt a sok mozaik darabka.”

Tanulság: sose olvassátok el előre egy krimi végét! 🙂

“Tetszett, hogy nagyon olvastatta magát, tudod, amikor el is felejted, hogy olvasol, csak a képek pörögnek a fejedben. Olvastam HÉV-en hajnalban és hazafelé a villamoson (pont ott tartottam, mikor Szabados megy Streblhez, aztán miután leszálltam a Margit híd budai hídfőnél, rájöttem, hogy lényegében ugyanott voltam, miközben olvastam, mint ahol történnek az események[…]. Látszik, hogy gondozták a szöveget (a helyesírási hibáktól rosszul vagyok), a stílusod sem volt modoros vagy tudálékoskodó, szóval profi munka, na! Tetszett, hogy az elejétől sejteni lehetett, hogy a végén összeérnek a szálak, de rejtély volt, hogyan, illetve mindig volt több verzióm is, hogy mi lehet a vége. Aztán nyilván nem jött be :)) Tetszett, hogy nem fekete-fehér minden alak, hanem gondolkodó és érző emberek, még Rákosi és Péter Gábor is. Tetszett, hogy nagyon jól megfogtad (és szerintem laikusok számára is érthetően írtad le) a hírszerző és vizsgálati munka közötti alapvető különbségeket. Nem tudom, hogy teljesen saját kútfőből jött, esetleg valakivel beszélgettél róla, de plasztikusan ábrázoltad az operatív munka nehézségeit, a krimináltaktikai kihívásokat, főleg a vallatás kapcsán, és Szabados ezzel kapcsolatos aggályait.”

“Az utolsó oldalak olvasása közben a szókincsem meglehetősen beszűkült a basszus/azta/nahát szavakra. Nagyon élveztem az egész könyvet (leszámítva a verős részeket, de hát az kellett bele, belátom, illetve igazán életszerű lett és nagyjából olvasni is fájt). Igazán hitelesek a történelmi részletek, a városkép és az emberek. Imádtam az idegesítő kolléganőt, Bélát és a nikotinfüggő nyomozót. Izgalmas volt a történet, bár bevallom engem az ÁVH nyomozóról szóló fejezetek jobban lekötöttek, mint a másik szál.”