Úgy alakult, hogy ma ketten is készítettek velem interjút. Először a Kossuth rádió munkatársa keresett fel, az Állatorvostudományi Egyetemen tartandó előadásom kapcsán, mely a Múzeumok Éjszakája keretében lesz szombaton. Alapvetően a különböző irodalmi művekben előforduló mérgező és hallucinogén növényekről lesz szó, tehát a szűkebben vett szakmámról. Ezúton is meghívok mindenkit a rendezvényre, de majd még népszerűsítem az estét egy külön Facebook bejegyzésben. Azért esett szó a regényről is, így majd a Fülszöveg (vagy valami hasonló című) műsorban elhangzik róla egy rövid ajánló.

Kora este pedig a Hetek újságírójával beszélgettem, akinek egyébként szintén nagyon tetszett a regény. Az interjú jövő héten jelenik majd meg. Túl a kötelező kérdéseken (miért írtam? miért pont az ÁVH? lesz-e folytatás) egy-két érdekes kérdés is előkerült. Például miért van olyan kevés női szereplő a könyvben? Valójában egy női karaktert lehet említeni, akinek nincs is túl nagy szerepe. Ugyanakkor azt gondolom, hogy a nyomozói munkához, az erőszakhoz a legtöbben férfiakat kötnek, és a cselekmény nem is indokolt női jelenlétet. Persze volt számos női ávéhás, hiszen szerelmek is szövődtek a Hatóságon belül, de a cselekmény szempontjából ez talán kevésbé volt fontos. Összességében elégedett vagyok, remélem érdekes lesz a riport. Ahhoz továbbra is ragaszkodtam, hogy a cselekményről nem rántsunk le túl sok leplet, ahogy azt egy korábbi cikk megtette. Sajnos. Egy Agatha Christie krimi esetében sem jó megtudni, ki a gyilkos, és még ha az esetemben nem is erről van szó, de számos fordulatot azért építettem be, hogy az meglepje az olvasót. Egy rosszul megírt kritika pont ettől fosztaná meg az embereket. Talán még annyit érdemes elmondani a riport kapcsán, hogy felmerült a kérdés, engem mennyire viselt meg, amikor az ávh kegyetlenkedéseiről olvastam. Nos, semennyire, és talán ez érzéketlenül hangzik. Ha úgy tetszik, tudományos megismeréssel fordultam a téma iránt, és próbáltam elvonatkoztatni ennek az emberi oldalától. Ugyanakkor amikor a regényt írtam, pont ezt kellett kihangsúlyozni, tehát az olvasók viszont sokkal inkább érezzék a rendszer kegyetlen mivoltát a szereplőkön keresztül. Meglátjuk, mennyire sikerült.