Ünnepi Könyvhét

Mindenek előtt, az első szó a köszöneté, hogy ilyen sokan eljöttetek. Jó volt találkozni különböző emberekkel, akikkel együtt jártam iskolába, együtt dolgoztunk, nyaraltunk, vagy bármilyen más módon ismertük egymást. És nem utolsó sorban annak is örülök, hogy a könyvet nem csak a barátaim, hanem más „civilek” is megvették. De kezdjük az elején.

Csabával még az általános iskolában koptattuk együtt a padokat. Hosszas levelezés után kiderült, hogy nem tud eljönni pénteken, viszont a hétvégén már olvasná a könyvet, de mondta, ha elmegyek hozzá, meghív egy sütire és kávéra. A Hiltonba. Merthogy ott dolgozik. Azt hiszem ezt kár lett volna kihagyni, szóval köszönöm.

 

Aztán visszatértem a Vörösmarty térre, ahol már vártak, s ezen magam is meglepődtem. Sőt, tulajdonképpen pénteken nem is volt üresjárat, mert mindig jött valaki. A kiadó pedig mintha alábecsülte volna az érdeklődést, és egy órával később már alig volt könyv. Egy másik osztálytársam például a Libri pultjánál vette meg. Így a kiadó összegyűjtötte a téren árusító könyvterjesztőknél lévő maradék köteteket, így jutott mindenkinek. Vittek belőle tegnap is, és ma is eladtunk párat a NEB pavilonjában. Összességében 50 körül fogyott, ami nagyon jónak számít. De azért ne bízzuk el magunkat.

Sokan gratuláltak, amit köszönök, de mindenkinek ugyanazt mondtam: majd akkor gratuláljanak, ha a végére értek. Mert könyvet kiadni nem egyszerű, nekem is három és fél évbe telt, de nem lehetetlen. Jó könyvet írni pedig egészen más. Szóval most csak bólogatok, hogy rendben, rendben, de kell egy-két hét, amíg az emberek elolvassák, és megmondják a véleményüket.

Sok kérdés is elhangzott, mint például miért írtam a regényt, lesz-e folytatás, mit használtam fel forrásként, stb. Mint azt tudjátok, szerdán lesz a hivatalos könyvbemutató, ott egy beszélgetés formájában erre mind választ kaphattok. Erről még hamarosan írok a Facebook oldalamon.

 

Share