A heti bejegyzés ismét csúszott egy napot, ellenben így a mai bejegyzés pont Rákosi Mátyás halálának évfordulójára esik. Ez pusztán véletlen.

Szóval várok. Megint. Az egész könyvkiadás leginkább erről szól. Várok a kiadói válaszra, várom, hogy a kéziratot elolvassák a szakértők, hogy történjen valami. Most is itt tartunk. Tájékoztattam a kiadót, hogy közel félmillió forintot tudok előteremteni, láttam, hogy olvasták az üzenetemet, és pont. Itt vége a történetnek. Nem mondják azt, hogy egy hét, egy hónap, semmit. És magamban azon tanakodom, hogy meddig várjak. Mikor keressek meg egy másik kiadót, hogy fel tudok mutatni egy adag pénzt, és ezt figyelembe véve vajon érdeklődnek-e. Merthogy ennyi pénz lassan már elég lenne a magánkiadáshoz is. Persze, akkor senki nem szerkeszti, nekem kell terjesztenem a könyvet…szóval nem. Így tehát marad a várakozás, mondjuk 1-2 hónapig. Ha nem jön semmi, akkor váltani kell.