A Péter Gábor könyv

Az Indexen korábban már megjelent egy kritika, amit persze igencsak fenntartásokkal kezeltem. Már a cím is elég hatásvadász (Talpalás, sónyalatás, WC-ből itatás: nem könnyű olvasmány Péter Gábor portréja), de persze az embereknek egyszerűbb így eladni egy cikket, hiszen az ÁVH egykori vezetője kapcsán mindenki valami ilyesmire gondol. Ugyanakkor gyorsan szögezzük le, szerintem egyáltalán nem annyira nehéz a PG életrajz, mint aminek lefestik. Persze, nem biztos, hogy békés téli estéken erre vágyna az ember, aztán persze ki tudja. Az erőszakról jóval kevesebb szó esik, mint sok más dologról, melyek jóval érdekesebbek ennél. De kezdjük az elején.

Az első „találkozásom” Péter Gáborral az egyetem alatt történt. Ugyan a gimnáziumi történelem órákon bizonyára esett róla szó, lévén a történelem tanárom amúgy is a 20. századi politikával foglalkozott, mégsem emlékszem ebből sok mindenre. Az egyetem alatt azonban volt egy Péter vezetéknevű évfolyamtársam, aki egyszer megjegyezte, hogy ez nem túl szerencsés név, lévén az apja keresztneve pedig Gábor. És ennek a névnek ugye hírneve van. Ekkor azt hiszem már tényleg utánanéztem az említett Péter Gábornak, bár a téma iránti lelkesedésem csak jóval később jött meg.

Müller Rolf könyvét elég gyorsan elolvastam, és ez annak is betudható, hogy olvasmányosan ír, és jó a stílusa. Azért gyorsan megjegyzem, nem azért dicsérem a könyvet, mert a szerzőt azóta személyes ismerőseim között is tudhatom. Ami a legizgalmasabb az egész könyvben, hogyan próbálja a szerző lehántani a valódi tényekre rakódott mázat. Azaz a Rákosi-rendszerben megpróbálták hősként beállítani, ami a tények alapján nem volt teljesen igaz, később pedig valamennyire enyhébb színben feltüntetni a tetteit (és ezzel ő maga is így volt). Péter Gáborra sokan úgy gondolnak, mint egy tanulatlan szabósegédre, aki jókor volt jó helyen, nem volt túl okos vagy épp művelt, de mégis sokra vitte, mert kiszolgálta a rendszert.

A könyv alapján ugyanakkor vitatkozni is lehet ezzel az állítással. Számomra pont az volt a legérdekesebb része az életrajznak, hogy az ÁVH előtti időkben hogyan tevékenykedett PG az ellenállási mozgalomban, és ha ezt megértjük, akkor sokkal inkább válik érthetővé, hogy a politikai rendőrséghez kerülése nem pusztán a véletlen műve. Azt gondolom, PG nagyon is okos volt, már annyiban, hogy mindig felmérte, mi is lenne a legkedvezőbb, és hogyan tudja kihozni az adott helyzetből a legtöbbet. Ez volt fennmaradásának a kulcsa.

A kötet másik legérdekesebb része pont Péter bukása, mert ebből kaphatunk képet a Rákosi-rendszer működéséről, ahol senki nem érezhette magát biztonságban, még ő sem. A szinte legmagasabb pozícióból került börtönbe, és csak egy hajszálon múlt a meghurcolása és kivégzése. A szabadulása után új életet kezdett, és érthető okok miatt került mindenféle nyilvános szereplést. Sajnos, tehetjük hozzá, mert azt gondolom, sok mindenről mesélhetett volna, hogy jobban megértsük a negyvenes-ötvenes évek történelmét.

Összességében tehát egy jól megírt, olvasmányos könyv került ki a Jaffa Kiadó jóvoltából, és ezt azért hangsúlyozom, mert a kiadó több kötetét is olvastam, és sok esetben pont az olvasmányosságot hiányoltam belőlük. Ha valaki nem is annyira elkötelezett a kor a téma iránt, szerintem azok is találnak benne bőven érdekességet, hogy megérje megvenni.

Share