Tudom, leginkább a mai előadásról kéne írjak, esetleg arról, hogy mit intéztem a könyvkiadás érdekében, de mégis, most valami másról lesz szó, igaz, részben kapcsolódik a fentiekhez.

Szóval kimentem a Könyvhétre, ami kicsit olyan nekem, mint egy kisgyereknek az édességbolt. Csütörtök délután már elég sok ember kószált a pavilonok között, holott még épp csak megnyitott a vásár, s közben azt kellett megállapítanom, hogy nehéz elhinni, hogy a könyvkiadás visszaesik. Ahogy végignéztem a standokon, úgy tűnt, mindent ki lehet adni, mindent el lehet adni. Sőt, mindenkiből lehet “író”, ami szerintem tévedés. Lehet, hogy csak a szavakon lovagolok, de ha valaki kiad egy regényt, még nem válik íróvá, max. szerzővé. Aztán ha majd évek után is ebből fog élni, és a szakma is elismeri, akkor talán. Szóval annyi az ilyen “író”, mint égen a csillag. Kiadják a blogjukat, aztán máris szervezik az írókurzust. De tényleg! Ahogy végignéztem a kiadók kínálatát, egyre inkább elszomorodtam, hogy lám, még ezt vagy azt is ki lehet adni, én meg itt szenvedek a kéziratommal. És ülnek a szerzők a kis székükön, nagy tál száraz pogácsával, és néha odavetődik valaki egy dedikálásért. Oké, ők már írtak valamit én nem. És az is lehet, hogy egy év múlva én is magányosan fogok várakozni, hogy hátha odavetődik valaki, hogy belefirkantsam a nevem a könyvbe. Minél több időt töltöttem kint, annál rosszabbul éreztem magam. Elsétáltam az egyik kiadóhoz, ahol magánkiadású kötetek voltak. Az egyetlen eladón kívül ember nem járt arra, szóval az biztos, hogy ezt el kell felejteni.

Persze, az is lehet, hogy csak azért nem adtam ki a regény, mert nem jó, igaz, a független bírálók szerint is jó. Valójában szerintem sok kiadó a fáradtságot sem vette, hogy a végére érjen. És itt kapcsolódok Müller Rolf előadásához. Mikor vége lett, kicsit beszélgettünk, és ő is hasonlóan látja a dolgokat, s egy kicsit értetlenül is. Miért lehet vajon kiadni sok “szemetet”, és mást miért nem. Mert még mindig úgy látja, hogy a témának lenne felvevőpiaca, csak valahogy nem talált befogadó közegre. Ettől függetlenül szerinte a kézirat előbb-utóbb el fog jutni oda, ahova kell. Hát legyen így.