Elfecsérelt(?) idő

Ahogy azt megírtam a múlt héten, a kéziratot elküldtem Schmidt Máriának, mert még most sem látom, hogy a Barbara által tett ígéretből lesz-e valami. Ha mégis, annak örülni fogok. A lehetőség megvan, hetente egyszer rácsörgök majd, de próbálok nélküle is boldogulni.

Azóta sok minden történt. A kéziratot elküldtem a Napvilág kiadónak, mert láttam, foglalkoznak a történelmi témákkal, de gyorsan jött is válasz, hogy az én regényem nem vág a profiljukba. A Libri honlapján is van egy üzenetküldés menü, ott írtam a kézirat kapcsán (mit és hogyan kéne elküldeni), de semmi válasz nem jött…nem túl meglepő módon. Pedig pont ez volt volt a felkínált opció: „Kapcsolatfelvétel típusa: Szeretnék könyv kéziratot leadni.”

Mindeközben a héten felhívott egy kolléganőm, Andrea, hogy elolvasta a kéziratot, amit januárban adtam oda neki. Andreáról annyit kell tudni, hogy nyelvtanár az egyetemen, ezért is gondoltam, hogy lehetnek javaslatai, illetve még annyit, hogy a kapcsolatunk főként a köszönésben és a felszínes beszélgetésekben merült ki eddig. Azaz tényleg úgy olvasta a szöveget, nem érzett semmiféle elfogultságot velem szemben, végül is csak egy kolléga vagyok, aki megkereste e fura kérdéssel. A lényeg, hogy borzasztóan tetszett neki (s ettől hízik a májam), és lelkes volt, mint eddig mindenki, ez pedig kicsit arra ösztönöz, hogy újabb lépéseket tegyek a kiadás felé. Andrea mondta, hogy valami valami ismerőse, aki talán tud segíteni a Móra kiadónál (ami nyilván nehéz ügy, tekintve az idősebb Janikovszky ÁVH-s múltját) vagy a Könyvmolyképzőnél, ez viszont túlságosan ifjúsági vonal, és az én szövegem nem illene bele.

Rá kellett jönnöm, hogy az egyetlen fegyverem az, hogy ilyen regény nincs ma a piacon, de ha egy ismertebb ember felkarolná a projektet, akkor talán ő könnyebben meggyőzi a kiadót. Így a kéziratot elküldtem Gyarmati Györgynek, aki épp most vonul vissza az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának igazgatói székéből, de ettől függetlenül érdekli a regényem. Aztán egy ismerősömnél kiszúrtam, hogy a facebookon ismeri Ungváry Krisztiánt. Egy gyors üzenetváltás után megígérte, elküldi neki, illetve Tabajdi Gábornak, akik az 56-os intézetben dolgoznak, illetve Ötvös Istvánnak, aki pedig a Nemzeti Emlékezet Bizottságának a tagja. Hát, egyelőre itt tartok.

Share