Ha visszaemlékeztek a korábbi bejegyzésekre, akkor megírtam bennük, hogy február elejére kaptam ígéretet Barbarától, hogy le tudunk ülni átbeszélni a kéziratot, illetve az ötletét a kiadással kapcsolatban. Nos, azóta nem sok minden történt, engem viszont többen elég agilisnek tartanak, szóval úgy döntöttem, a tettek mezejére lépek. Telefonáltam a munkahelyére, aztán két nap után mobilon próbáltam elérni…sikertelenül. Persze tisztában vagyok vele, hogy ez igencsak idegesítő lehet, de valamit muszáj volt csinálni. Aztán ma végül a második hivatali számon sikerült elérni. Előre is elnézést kérek, ha netán olvassa a bejegyzést. Szóval éreztem valami neheztelést a hangjában, avagy miért telefonálok én naponta, hiszen egyáltalán nem vagyok elfelejtve. Persze, nem vagyok látnok, nem látok bele a programjaiba, én csak próbálok valahogy kapcsolatba kerülni azzal, aki megígérte, hogy segít kiadni a regényt. S ennek érdekében megtettem mindent, még ha kicsit ajtóstól rontottam is be a házba. A beszélgetés épp ezért kicsit feszélyezett volt, aztán talán a végére feloldódott, és előirányoztunk egy jövő heti találkozót. Úgy érzem, ha kicsit is, de sikerült lépni egyet előre, a többit meglátjuk a jövő héten.