Minden a régi kerékvágásban

Nos, akik a facebookon követik a blogot, az elmúlt két vasárnap azt olvashatták, hogy némi technikai zavarok elhárítása folyik, de jelentem, ezek többé-kevésbé megoldódtak. Szóval a honlap virtuálisan új helyre költözött, de ez az olvasók számára nem annyira látványos. Minden funkció működik, talán a térképen van még mit hegeszteni, de erre is pontot teszünk hamarosan. Amúgy a királyi többesszám igencsak indokolatlan, mert a munkát Szokoli Kati intézte, akinek itt is köszönöm a közreműködést. A magam részéről annyit értek a dologhoz, hogy megpróbálok jó helyre kattintani, és kifizetni a költségeket. 🙂

Eltelt a január, szóval ismét itt az ideje, hogy kicsit zaklassam Barbarát, merthogy azt ígérte, februárban beszélünk. Tényleg, nagyon bízom benne, hogy valami konkrét és megvalósuló lehetőséggel áll elő, mert ha azt vesszük, akkor öt hónapot áldoztam erre a lehetőségre úgy, hogy ebben az időszakban nem nagyon próbálkoztam máshol. Tehát remélem megéri a belé fektetett idő.

Közben írtam egy novellát a József Attila Kör és a Móra kiadó közös pályázatára, melynek címe: 2050. Az egyik téma pedig az, hogy milyen lesz a kamaszok élete 33 év múlva. Én egy elég sötét hangvételű történetet írtam a nyomtatott könyvek haláláról, de majd meglátjuk. Talán ezen keresztül is el lehet jutni a kiadáshoz. A karácsonyi írásomat is fel akarom tölteni egy másik pályázathoz, aztán reménykedjünk.

Hát így állok most, és reménykedjünk, hogy a korábbi ígéretből tényleg lesz valami.

Share