Fény a sötétségben

Hétfőn tettem közzé az előző bejegyzést, és két napra rá reggel két levél is fogadott. Az egyik egy ismerősömtől származott, aki maga is adott ki könyveket, és van némi kapcsolata a kiadókhoz, így az Alexandrához is. Illúzióim nem voltak, és mind a kiadó, mind a könyvkiadás mai helyzetével kapcsolatban is elég reális képem van. Legalább is azt hiszem. Minderről az ismerősöm így ír:

„Ami a könyvedet illeti: nem akarlak bolondítani, azt valószínűleg nem az Alexandra adja majd ki. Úgy látom, hogy a cég elég nehéz helyzetében biztonsági kűröket fut csak, nehogy bármin is elcsússzon. A mennyiség is drámai módon lecsökkent. Míg öt éve naponta jelentettek meg kötetet, addig most jó, ha ötven dolgozat jut egy évre. ”

És ez persze szomorú, hiszen tényleg az egyik legnagyobb kiadóról van szó, és ők is csak vergődnek. A másik levél viszont bizakodó volt, mert a korábbi posztokban említett levéltáros kolléganő jelezte, hogy nincs elfelejtve a dolog, csak épp egyéb, hivatalos ügyekből kifolyólag a kézirat elolvasása hátrébb kerül a sorban, de azt írta, hogy „december közepén legkésőbb jelentkezem.” Hát, úgy legyen.

Persze mindez azt jelenti, hogy még legalább 3, de inkább 4 hét várakozás, ami egyre inkább idegőrlő, de bízzunk benne, hogy ez a halvány fény az alagút végén, tényleg jelent valamit.

Share