A múlt héten megpróbáltam lépéseket tenni (végre) a kiadás irányába. Először is elküldtem az anyagot az Álomgyár kiadónak, akiknél sajnos nekem kéne finanszírozni az egészet, de az érdeklődő levelem pont arra irányult, hogy nagyságrendileg mire is számítsak. (Tudom, sokra.) Jelenleg szabadságon vannak, szóval várok. Elküldtem egy szinopszist a Partvonal kiadónak is, ahonnan jött is válasz, köszönik a bizalmat, és majd értesítenek…de legalább válaszoltak. A hétvégén találkoztam egy ismerőssel, akinek van némi kapcsolata az Alexandrához és a Jelenkorhoz. Korábban már beszéltünk a kéziratomról, most is csak annyit mondott, hogy nincs elfelejtve az ügy. S végül, de nem utolsó sorban eljutott a kézirat a Nemzeti Emlékezet Bizottsága egyik tagjához is, aki nagyon lelkes, és azt mondta, hogy ha elolvasta, és jónak tartja, akkor tud rá kiadót. Hát, így legyen. 🙂