Már több mint a kézirat felét újraolvastam. Néhol a szórendet kell cserélni, még mindig vannak elgépelések, betűhibák, de sokszor kihúzok egy-egy szót, vagy mondatot. Szóval apró javítások, de hátha ettől is jobb lesz a végeredmény.  Addig azonban megosztok pár érdekességet a következő fejezettel kapcsolatban.

A hetedik fejezet jobbára az ÁVH-n játszódik, és egy Magasházi nevű egyetemista ügy a kiindulási pont. Tudni kell, hogy valóban létezett egy Magasházi-ügy, melyben fiatalokat ítéltek el a Népköztársaság megdöntésére irányuló fegyveres szervezkedés vádjával, de a regényben nem erről van szó, csupán az ötletet merítettem belőle. A regényben az eredeti nevet is megváltoztattam. Aztán egy valós dokumentum alapján írtam egy környezettanulmányt. Mit is takar ez a fogalom. Erről részletesen olvashattok Papp István tanulmányában.

Röviden: “Az ügynöki környezettanulmányozáson olyan anyagok titkos gyűjtését értjük, amelyek az állambiztonsági szerveket érdeklő személyekre vonatkoznak. Ezeket az adatokat hálózaton és más forrásokon keresztül szerezzük be.” Ezen adatok közé tartoznak az adott személy politikai beállítottságát, erkölcsi életmódját, jellemét, baráti kapcsolatait, munkához, szomszédaihoz való viszonyát leíró adatok. Ezen adatok beszerzését, begyűjtését az ún. környezettanulmányozó apparátus végezte. Az itt dolgozó belügyi tiszteknek arra kellett törekedniük, hogy tárgyilagos, megbízható információkat gyűjtsenek a lehető leggyorsabban, de a lelepleződés veszélye nélkül.”

Később, szintén valós adatok alapján megírtam több olyan dokumentumot is, melyet az ÁVH használt, és ezekből tettem részleteket e regénybe. Ilyen például a nyomozók személyi anyagában megtalálható minősítési adatlap, vagy a letartóztatáskor használt jegyzőkönyv, illetve a letartóztatás tényét rögzítő határozat. Ezeket majd mind közreadom, remélve, hogy érdekli a blogot olvasókat.

Akkor tehát jövő héten ilyesmire lehet számítani. Addig is örülök a kitartó figyelmeteknek! 🙂