Mindenek előtt egy kis helyzetjelentés. Múlt héten kint jártam a Könyvhéten, és összeírtam azokat a kiadókat, akiknél lehet esélye a kéziratnak. Otthon aztán szembesültem a ténnyel, hogy közülük néhányan már a honlapjukon közlik, hogy nem várnak kéziratot. Ez eléggé lehangoló volt. Aztán egyik nap feltört bennem egyfajta keserű érzés, hogy már mióta befejeztem a regényt, és még mindig nem történik semmi. Rendben, a barátok és a független bírálók elégedettek voltak, de ez még kevés. Szóval megint nekiálltam böngészni a kiadók között, és kettőnek írtam egy rövid, érdeklődő levelet, s közülük a Scolar Kiadó egyik munkatársa pár órán belül válaszolt is, hogy szeretnének beleolvasni. Hát, egyelőre marad a remény. Meg a beígért hatodik fejezet, amiből végre kiderül, miről is szól ez a könyv. 🙂

“– Akkor térjünk a lényegre – kezdte, és hangjából hirtelen eltűnt minden vidámság. – Először is hoztam egy példányt Tolsztoj Az élő holttest című darabjának szövegkönyvéből. Azt hiszem, ma este nem fogja keresni senki a színházban. A huszonnyolcadik oldalon van egy jelenet, ahol négyen beszélgetnek, ott nyissák ki. Mostantól fogva mi egy amatőr társulat olvasópróbáját tartjuk, mert van egy ötösöm rá, hogy az öreg Figula előbb–utóbb megjelenik. Túl nagy volt a mozgás, és ez biztos, nem hagyja majd nyugodni. Mivel tudja, hogy színész vagyok, ezért talán könnyű lesz beadni neki ezt a mesét. És hát végtére is, nem is túl okos ember.

A többiek némán felvették az összetűzött papírcsomókat, és a kérdéses oldalhoz lapoztak.

– Nézzék, ez az egész csak színház, szemfényvesztés. El kell hitetni Figulával, hogy amit lát, az a valóság. Tekinthetjük ezt egy próbának is, hiszen amire valójában készülünk, az is csak egy előadás, igaz, akkor nem egy vén szenilis gondnok lesz a közönség, hanem maga az Államvédelmi Hatóság.

– És mi lesz, ha nem veszi be a fickó? – kérdezte az örökké aggódó Dolnics.

– Nem kell beszarni, megcsináljuk – vágta rá Kolacsek, miközben kiitta a poharát.

– Remélem – szólt kimérten Zánkay. – Akkor Vince, maga lesz Korotkov, Elemér, öné Sztáhovics szerepe, Tóni olvassa Afrémov szövegét és én leszek Fegya. Remélem, érthető minden, mert akkor rátérhetünk a lényegre is.

A vendégek ímmel–ámmal bólogattak, s közben Kolacsek újra töltötte a poharát. Mivel tudta, nagy vonalakban mindannyian tisztában vannak a terv lényegével, Zánkay rögtön a közepébe vágott.

– Akkor először is szükségünk lesz szovjet egyenruhákra. Kell egy magas rangú tiszti, a másik kettő, vagy három bármilyen lehet. Egyelőre azonban nincs ötletem, honnan szerezzünk ilyet.”

Kicsivel később pedig ez történik.

“– Szükség lesz még némi sminkre, ezzel ne foglalkozzanak, majd beszerzek mindent. Aztán el kell menni a helyszínre is, kitalálni, pontosan hol várakozzunk, merre legyen a találkozási pont. Tóni, ugye eljössz velem?

– Persze. Egy kis kirándulás a hegyekben jót fog tenni. Legyen, mondjuk a hétvége.

– Nos, értem én az urak magabiztosságát – vetette közbe a jobbára szótlanul ülő Lakos –, de van fogalmuk arról, milyen, hogy is mondjam, ellenállására számíthatunk? Úgy vélem e nélkül kár lenne kockáztatni egy öngyilkossággal is felérő tervet.

– Igaza van, Elemér, teljesen igaza van. Azt tudom, hogy egy három kocsiból álló konvoj hajt végig a városon, illetve van még néhány őr az út mentén is, de ennél többet én sem tudok. Ahogy Tóninak korábban elmondtam, nekünk a meglepetés erejét kell kihasználnunk. Ha mindenki hitelesen eljátssza a maga szerepét, akkor nem fognak lőni. Nem mernek majd lőni. És nekünk ez a fontos.

– Azt reméltem, ennél egy kicsit felkészültebb lesz. Hogy úgy mondjam, a tervben azért van némi kockázat – komorodott el Lakos.

– Persze hogy van! – állt fel Zánkay, és a szobában hadvezérként járkálva folytatta. – Nincs olyan terv, amiben ne lenne kockázat, de jelen körülmények között nem hiszem, hogy bárki jobb ötlettel állna elő. Ha betartjuk a szabályokat, akkor csökkenthetjük a kockázatot, és talán lesz egy halovány esélyünk. A többi csak azon múlik, milyen tökéletes illúziót tudunk kelteni. Ha ez sikerül, akkor nem lesz semmi probléma.”

Ha tetszett, oszd meg, terjeszd, és segíts kiadót találni. Köszönöm.