Mikor nagyapám meghalt, bementem az ÁBTL-be, és lekértem a róla szóló aktákat. Nem találtak sok mindent, de akkor ez még csak egy apró érdekesség volt. Mikor elkezdtem írni a regényt, tudtam, hogy a jelentéseknek, besúgóknak fontos szerepük lesz. Bár a nagyapámról szóló jelentések a hatvanas években készültek, és az akkori politikai rendőrség más volt, mint Rákosi idejében, de kiindulási alapnak jó volt.
A levéltári kutatás során nem olvastam korabeli ügynök jelentést, vagy besúgóktól származó anyagot, de a források alapján azért sikerült írni egyet, ami eléggé hasonlít a korhű iratokhoz. Ezzel kapcsolatban érdemes még elolvasni Esterházi Péter Javított kiadás című kötetét is, melyben sok ügynökjelentést közread. Az alábbi jelentés tehát az ötödik fejezetben lesz elolvasható…ha egyszer megjelenik a regény.
A legutóbbi jelentés óta a következőkről tudok beszámolni. A célszeméllyel való viszonyom az elmúlt hetek alatt fokozatosan kezd barátivá válni. Általában sikerül úgy szervezni a hetet, hogy egyszer tudjak találkozni vele. Ilyenkor legtöbbször egy nagyobb társasággal ülünk le valamilyen italmérésbe. Egyelőre nem mertem javasolni, hogy kettesben találkozzunk. A beszélgetések során kerülöm a nyílt politikai állásfoglalást. Többször beszéltem a munkahelyem adta lehetőségekről, hogy mennyire jól érzem magam, és úgy láttam, a célszemély ezeket néha kicsit irigykedve hallgatja. Egyelőre csak annyit mondtam neki, hogy nem látok túl nagy esélyt az üresedésre, mert van elég munkatársunk. A következő napokban próbálok kieszközölni egy személyes találkozót. Ezúttal már időszerűnek érzem, hogy nyíltabban rámutassak a helyzetére, és hogy milyen előnyökkel járna, ha esetleg átszerződik hozzánk. Természetesen megemlítem, hogy ez maga után vonja a kommunista szellemnek megfelelő munkát, és felhívom a figyelmét arra is, hogy ez tartós, biztos munkát és bért biztosít majd neki, és ezzel megszűnhet a mostani bizonytalan helyzete. A beszélgetés során a saját jólétemet állítom majd példának. A következő találkozóra a szokott időben érkezem majd.
II. 26. Vadas
