Nos, már majdnem két hete nem írtam új bejegyzést, és bár a facebook oldalt igyekszem megtölteni aktualitásokkal, ennek ellenére úgy érzem, néha csak szükség lenne valamilyen helyzetjelentésre. A kéziratot tehát elküldtem, de semmi válasz nem érkezett, még annyi sem, hogy köszönjük. Ha az ember tudományos cikket ír, akkor etikátlan a kéziratot párhuzamosan több laphoz is elküldeni, de ha jól tudom, regények esetében ez nem annyira megkötés. Mégis, egyelőre bizakodó vagyok, ezért nem keresek másik lehetőséget. Ennek ellenére persze türelmetlen is vagyok, és alig győzöm kivárni, hogy elteljen egy hónap (tehát még két hét), ami után esetleg írok egy érdeklődő levelet. Addig nem marad más, mint várni.
Miközben írtam a szöveget, egy halom olyan dolgot beépítettem a történetbe, melyek többé-kevésbé kapcsolódnak az életemhez, és persze a regényt olvasva ez nem tűnik majd fel senkinek, kivéve, ha valaki esetleg elolvassa ezt a bejegyzést. Például az egyik szereplőt Vincének hívják, ami korábban sokkal gyakoribb név volt, és mellesleg a kisebbik fiam is ezt a nevet viseli. Az sem titok, hogy az Állatorvosi Karon dolgozom, ezért lett egy, az akkor még Állatorvosi Főiskolán tanító öregúr az egyik főszereplő szomszédja. Sőt, mivel Szabados az főiskola mellett lakik, többször találkozik könyvekkel megpakolt diákokkal. Elképzelt lakása egyébként azzal a kifőzdével szemben van, ahol mindennap ebédelek, de a kifőzde személyzete is bekerült a regénybe, akárcsak a Bethlen tér sarkán álló órás bolt.
A neveket, már ha elég korhűnek találtam, szintén közvetlen környezetemből vettem. Egy helyen például egy amatőr színtársulat tagjait sorolom fel, ahol a neveket többnyire a kollégáimtól kölcsönöztem. A történet közepén szerepel egy idős autószerelő, és a regénybeli Pista bácsi létező személy, korábban nagyapám, később én is sokat vittem hozzá a kocsimat, ha nem is abba a házba, ami a szövegben szerepel. Két szereplő kapcsán visszautalok egy múltbéli beszélgetésre, mely Répáshután játszódik, ahova én is sokat jártam az elmúlt években. Egyik lakása a Sobieski utca egyik bérházában van, és ugyanebben az utcában lakik két baráti házaspár is, akik így szinte szomszédai lettek a regényem egy szereplőjének. Szerepel még a regényben egy Kardos nevű ügyvédi iroda, s ilyen is van az ismeretségi körömben, de végül csak a nevet kölcsönöztem tőlük.
Nem tudom, más hogy dolgozik. Én csak azt használtam, ami körülöttem van, és tudom, ez az olvasók zömének nem fog feltűnni, de Ti, akik ezt elolvastátok, talán más szemmel olvassátok majd a regényt. Már, ha kiadják… 🙂
