Ahogy mondani szokták, kezdjük a rossz hírekkel. Ma, több, mint egy hónap után választ kaptam az egyik kiadótól. Íme a lényeg:
“Elolvastam a beküldött részletet, gratulálok, nincs rosszul megírva, azért persze rengeteg tennivaló lenne, hogy igazi, gördülékeny olvasmány legyen. Átgondoltuk, és sajnos ez a téma nem illeszkedik bele a mi tematikánkba, az olvasók nem a közelmúltban játszódó “történelmi” regényeket várnak tőlünk, tehát nem vennék meg csak azért, mert mi adtuk ki. Teljesen elsikkadna. Tehát mi köszönettel lemondunk a kéziratról, esetleg próbálkozzon olyan kiadóknál, ahol csak szépirodalommal foglalkoznak.”
Hát, ez van, de azt hiszem kész csoda lett volna, ha elsőre befogadta volna egy kiadó. Ezen felbuzdulva végre írtam egy rendes, mindössze egy oldalas szinopszist. Ezt rögtön el is küldtem annak a kiadónak, akinek már kétszer írtam, elsőre egy érdeklődő levelet, másodjára az első fejezetet, s most a szinopszist. Hogy miért küldök levelet nekik újra és újra? Valószínűleg azért, mert szeretem a könyveiket, és tényleg azt gondolom, hogy a regényem illik a profiljukba. Ha most sem kapok választ, akkor talán tényleg el kell engednem ezt a tervet.
Apropó, ha valakinek van kapcsolata az Agave kiadóhoz (vagy máshoz), az írjon, igazán hálás lennék érte.
Ami a jó hír, hogy megírtam a 16. fejezetet is, tehát január folyamán négy fejezet készült el. Így már csak kettő van hátra. Hát, egyelőre itt tartok.