Nos, két héttel korábban még magam sem gondoltam, hogy meg tudom majd írni ezt a bejegyzést. A nyolcadik fejezet megírása elég sokáig tartott, így le is tettem arról a vállalásomról, hogy október végéig befejezzem a regény felét.

Aztán kicsit belehúztam, és most végre kimondhatom, elkészült a regény fele! Kilenc fejezet, ami több mint 45 000 szóból és 300 000 leütésből áll. Ennek tehát körülbelül a duplája lesz a vége, ha a hátralévő részeket is hasonló terjedelemben írom meg.

Bevallom őszintén, egy évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy idáig eljutok. Tavaly novemberben még a Levéltárban dolgozó Zsitnyányi Ildikót faggattam mindenféle hülye kérdéssel, és talán ő sem tudta eldönteni, hogy lesz-e ebből regény, vagy csak a lelkesedésem nagy. Vártam az engedélyt a levéltári kutatáshoz, olvasgattam forrásokat, és azon töprengtem, hogy tudok-e majd eleget írni. Mostanra kiderült, hogy igen, legalább is a terjedelem miatt nem aggódom. Sőt, a legtöbb visszajelzés alapján úgy tűnik, még a végén jó is lesz, amit írok, mert eddig csak pozitív visszajelzéseket kaptam.

Most már inkább azon gondolkodom, hogy mi lesz, ha elkészülök. Mert a kiadás az épp olyan nehézkes, ha nem nehezebb, mint maga az írás. Illúzióim nincsenek, és tisztában vagyok, hogy az esélyeim nem túl jók, ennek ellenére elég kiforrott elképzeléseim vannak. A téma és a regény jellege miatt úgy érzem, hogy az Agave kiadó lenne a megfelelő választás. Első szerzőként bekerülni egy kiadóhoz ugyanakkor szinte lehetetlen. Mindenhol tonnányi kézirat áll. Az egyetlen reményem, hogy az ÁVH elég érdekes regény alapanyagnak számíthat, és talán eljutnak addig, hogy beleolvassanak. Szóval sokat agyalok ezen. Ha bárki, aki olvassa ezeket a sorokat, és tud segíteni, ne tartsa vissza magát.

Mi van még hátra? Természetesen kilenc fejezet. Ebből az utolsó háromhoz nincs jegyzet, mert az már többé-kevésbé a lezárása a történetnek, illetve az őket megelőző fejezet cselekménye is viszonylag fix. Adva van tehát 5 fejezet, amit még át kell gondolni, hogy valóban minden szereplő eljusson oda, hogy betöltse a végkifejletben neki szánt szerepet. Ezek a részek még folyamatosan alakulhatnak, és több esetben is el kell térnem a korábbi jegyzetekhez képest, de akárhogy is nézzük, most már kevesebb lesz előttem, mint ami mögöttem van.

Egy pár napig lehet még hagyom a kéziratot, kicsit összeszedem, mit is kell még beleírni, és aztán folytatom. A kilencedik fejezet rekord idő, alig egy hét alatt készült el. Ha így tudnék írni, akkor januárra végezhetnék, de én inkább kora tavaszra tervezem a befejezést.

Egyelőre örülök…aztán meglátjuk, hogy alakulnak a továbbiak.