“Nincs olyan, akit ne lehetne megtörni…” – mondta ezt ma délután v. Krasznay Béla, a Recski Szövetség elnöke, és ez elég jól összefoglalja mindazt, amit az ÁVH-ról tudni lehet. De kezdjük az elején.

Mivel a levéltári kihallgatási jegyzőkönyvek az esetek többségében nem a valóságot tükrözik, hisz ezek mind kitalált ügyek voltak, ezért azt gondoltam, jó lenne beszélni valakivel, aki első kézből tapasztalta meg a politikai rendőrséget. Ezért kerestem meg a Recski Szövetséget, hogy rajtuk keresztül beszélhessek egykori ÁVH-t megjárt rabokkal. Ebédidőmet feláldozva a mai nap fogadtak szokásos havi klubnapjuk alkalmával.

Ezúton is rendkívül hálás vagyok Krasznay Bélának, hogy szakított rám az idejéből. Több minden szóba került, beszélgettünk a letartóztatásokról, a kihallgatásokról, illetve azok módszeréről is. Ennek kapcsán említette a fent idézett mondatot. És valóban, annak ellenére, hogy a vallatásokról meglehetősen sokat olvastam, mégis tudott olyat mondani, ami eddig nem került elő a beszámolókból. Például állítása szerint volt olyan eset, hogy valakinek kínzás gyanánt szabályosan belefúrtak a fogába. Nos, aki ismeri William Goldman: Maraton életre-halálra című könyvét, annak nem is olyan légből kapott ez az ötlet. A gumibottal való talpalás szinte semmi nem volt ehhez képest. Azt is elmesélték, hogy volt olyan rabtársuk, aki 4 teljes napon keresztül állt a folyosón, homloka és a fal között egy ceruzát támasztva, ami nem eshetett le. Ez egyébként igencsak bevett szokás volt. Beszélt az ellenállási mozgalomról, de szóba kerültek olyan témák is, mint az ügynök kérdés, vagy éppen a mai fiatalság tudása a kommunista rendszerről.

Krasznay úr 92 éves kora ellenére fiatalos lendülettel mesélt nekem, s válaszolt a kérdéseimre. Az íróasztalán egy darab a recski szögesdrótból, mellette egy laptop. Nem mondhatni, hogy nem tart lépést a korral. Azt vallja, hogy az ő faladatuk, a recski tábor, az ott történtek és a kommunista rémtettek emlékeinek megőrzése és továbbadása. Ezt pedig minden lehetséges eszközzel meg is teszik, így tevékenységüket itt, illetve akár a facebookon is nyomon lehet követni.

Végezetül külön öröm számomra, hogy elismerően nyilatkozott a témában való felkészültségemet illetően. Igazán jól esett. Érdeklődését fejezte ki a készülő regény iránt, melyre már most igényt formált, ami hízelgő. Ezután már tényleg “csak” meg kell írni…